A Bodrog menti „Amazonas” felderítése

Jó érzés visszaemlékezni arra, hogy a 2011-es olaszországi Horgász Világjátékokon, a csónakos édesvízi pergetés kategóriában a magyar válogatott csapatban, Péli Zoltán és Szegedi György pedig egyéniben lett aranyérmes. Úgy gondoltuk, hogy a csapatból meghívjuk néhányukat egy igazi vadvízre, a Bodrog menti Zsaróra. „Élesben” tanulunk Tőlük egy-két olyan technikát, amelyet megosztunk Olvasóinkkal. Szegedi György, Fürtös Attila, és a világbajnok csapat egyik fő támogatója, Pankotay Gellért a HAZAI HORGÁSZ TV Magazin stábjával együtt ismerkedett a Bodrog menti „Amazonas”-al. 

Hogyan tetszik a Zsaró?

Szegedi György: Csodálatos a táj, szinte érintetlen, igazi Amazonas! Ami nagyon tetszett benne, hogy a parton egyáltalán nem láttam szemetet. Ez a pergető horgászoknak egy szép kis állomás, egy nagyon izgalmas vadvíz, aminek van egy hangulata, ellentétben a kockatavakkal.

Mit tudsz tanácsolni azoknak, akik új horgászvízre mennek?

Szegedi György: Először nézzék meg a víz színét, jellegét, majd tapasztalják ki a mederviszonyokat és próbálgassanak. Addig kell próbálgatni, amíg sikerrel nem járunk!

Melyik műcsalit használtátok az első napon?

Szegedi György: Nagyon szeretem a plasztik csalikat. A csónaktársam, Attila először körforgózni kezdett, és gyorsan be is ütött egy csukát. De később mégis áttértünk a plasztik csalikra. Én azzal fogtam az első halamat. Amikor tehát láttuk, hogy erre megy a csuka, akkor az Orka család különböző típusait, méreteit tettük fel. Elég sok bevált belőle! Mivel nagyon zavaros volt a víz, megpróbáltam egy viszonylag jól látható, rikító színt választani.

Eléggé növényes, tökleveles volt a pálya. Ezért végül egy natúr plasztikba egyenes szárú horgot fűztem bele, és egy másfél grammos kis sörétólmot tettem elé, hogy nagyon minimális legyen a süllyedése. A töklevelek közt húzogattam és az első pár dobásnál fogtam is egy átlagos kis standard csukát, 40-50 cm-eset.

Melyek azok a tapasztalatok, amelyek alapján kiválasztottad a műcsalikat?

Szegedi György: Vannak régi tapasztalatok, hogy a csukának mi a kedvenc színe. Szereti a rikító színt, ha van benne piros, sárgás, zöldes szín, csillogó. Általában ezeket szoktam először végig próbálni. Nekem is megvannak a standard csalijaim, amikkel a legtöbb halat fogtam. Ha azok nem váltak be, akkor jön a keresgélés, és a többi is. Bízom benne, hogy valamelyik be fog válni!

A víz befolyásolt Téged?

Szegedi György: Elsőként a vízmélységet néztük meg, megpróbáltunk keresni töréseket, legalább egy jelentősebb törést. A csatorna folyása lassú volt, elég volt a könnyű fej emiatt. Zavaros volt a víz, ezért a csalit igen lassan kellett vezetni, azért, hogy több ideje legyen a ragadozóhalnak észrevenni.

Nem véletlen, hogy az olaszországi Horgász Világjátékok pergető versenyét támogattad, hiszen szereted, és műveled is ezt a horgász módszert. Itt a Zsarón egy csörgős wobblerrel indítottál, szép eredménnyel!

Pankotay Gellért: Megmondom őszintén, hogy nem olyan régóta horgászom ezzel. De legelső alkalommal, amikor ezt a lassan süllyedő műcsalit bedobtam, és a fenékre ért, akkor jöttek rá a csukák. Ez annyira meglepett, hogy utána folyamatosan ezt dobtam a dobóedzésen. Nagyon szép csukákat fogtam akkor vele. Most is ezt próbálom ebben a 2 m mély mederben, és már a második dobásra szerencsére sikerült is fognom egy szép példányt ugyanezzel a süllyedő műcsalival. Csak vártam és néztem a zsinórt. Amikor a wobbler ráesett a vízre, koppant, emeltem és már éreztem is a csukának a súlyát. Azóta is volt több koppintásom! Itt azért nem a méteres csukák a jellemzők, tehát a kicsiknek talán ez a méretű műcsali azért kicsit darabosabb.

A vezetése mennyire tradicionális, vagy viszel bele egy kis egyéni módszert?

Pankotay Gellért: Nem igazán tradicionáis. Ez egy olyan jellegű wobbler, hogy majdnem a gumizásnak a mozdulatait kell végezni. Beleemelek, visszaállítom! Ha ezt a wobblert megemelem, lehet látni, hogy a vezető szem a hátán van és ebben a szögben rezonál. Amikor megállítom, szépen elkezd süllyedni. Persze akkor is rezonál, csak kisebb erővel. Majd amikor belehúzok, akkor felmegy, tehát ilyen cikkcakk mozgást kell vele végezni. Ha ez a hanghatás, ez a fajta rezonancia, plusz ebben az opálos vízben ez a fehér szín a csukát fel tudja idegesíteni, szinte biztos, hogy meg lehet fogni.

Elárulod, hogy hányadik wobbler volt ez a zsinórod végén, ami eredményt hozott?

Pankotay Gellért: Wobblerből ez volt a második, és a BB Crank Rapture volt az első. Az a hal nem lett meg, túlságosan pici volt. De azt gondolom, hogy ez a délután erről fog szólni, addig kísérletezek vele, amíg nem fogok vele halat.

Szerintem az, hogy ezzel a technikával eredményes vagy, nyilván bot és orsó is kell hozzá!

Pankotay Gellért: Igen, igazából a kisebb orsókat szeretem használni, mert ezzel nem tudom túl gyorsan vezetni. Van az embernek egy ritmusa, ezt minden orsónál váltogatni nem mindig sikerül. Mindig megpróbálok azonos méretű orsóval próbálkozni. Persze vannak helyzetek, amikor váltani kell, vagy a lassabbat, vagy a gyorsabbat igényli a ragadozó. De nálam ez a megoldás vált be.

Ezzel a fluorocarbon előkével – nekünk elárultad -, hogy 60-70 csukát fogtál. Ezzel a rendkívül vékony, lágy, puha előkével! Ezt alig tudtam elhinni!

Pankotay Gellért: Igen, a mérete 0,37-es, és eredeti fluorocarbon zsinór. Ezt tudni kell mindenképpen! Többektől hallottam, hogy igen, de ezt is elharapja a csuka. Tisztázzuk: kétfajta fluorocarbon zsinór létezik! Az egyiket a finomszerelékes horgászoknak fejlesztették ki, lényegesen puhább, lágyabb anyagból készül. De ennek van egy tengerre kifejlesztett változata is. A tengeri halaknak ragadozó fogaik vannak, viszont a tiszta tengervíz indokolja a fluorocarbon használatát. Nincs árnyéka a vízben, így a halak lényegesen kevésbé gyanakodnak a csalit felvenni. Ez egy tengerre fejlesztett fluorocarbon, borzasztó kemény az anyaga. Már 3 éve használom ezeket a különböző vastagságú fluorocarbon zsinórokat előke gyanánt, melyek általában 60-70 cm-esek. Még nem jártam úgy, hogy a csuka elharapta volna!

Hangsúlyozni kell, hogy ez a pergetésre érvényes, mert ha valaki kis hallal horgászik és gyomorra nyeli a csuka a kis halat, ott azért előfordulhat az elharapás. Annyira sok fog támadja a zsinórt, tehát előfordulhat. Műcsalis horgászatnál nem jellemző, hogy ennyire mélyre nyeljen. Fogtam már olyan csukát Várpalotán, ahol nem is láttam a körforgó villantót, ennek ellenére simán ki tudtam venni. Lecseréltem az előkét, mert érezhető volt sérülés.

De azt gondolom, hogy ez a 0, 37, max.0,30-as vastagságú marad még az érintett része. Mindenképpen javaslom mindenkinek ezt a fajta megoldást, mert lényegesen több kapás van erre a zsinórra. Nem beszélve arról, ha hirtelen váltani kell csalit – mondjuk plasztikot, amivel süllőt is lehet fogni -, nem kell feltétlen szereléket cserélnünk. Ezzel a fluorocarbonnal a gumihalat ugyanúgy lehet vezetni, mintha monofil lenne a főzsinórunk végig, vagy esetleg fluorocarbon. De ha mégis csuka jön, akkor nagy eséllyel meg lehet fogni!

Miért ezeket a műcsalikat használtad?

Fürtös Attila: Láttuk, hogy nem tiszta a víz, így a támolygó már nem jöhetett szóba. Próbáltam a körforgót is, ez sem vált be, mert ez fogós, nagyon hamar fogtunk vele csukát. Utána elkezdtünk plasztikozni, és végignéztük a tökleveles területeket, azok is adták a csukákat bőven. Már csak a gumihalakat váltogattuk folyamatosan.

A tökleveles alatt 40 cm mélységű víz volt, Ti pedig rátaláltatok ott is a csukákra!

Fürtös Attila: Így van, a java a meder közepén volt, a szélén viszont a kisebbek, amik kisebb helyekre a bedobás után egyből jól bevágtak. Gyuri azért többet vallatta a medret, mint én.

Van valamilyen munkamegosztás köztetek?

Fürtös Attila: Nem nagyon látjuk, hogy ki-mit csinál, de általában az ellenkezőjét próbáljuk. Ha valaki a medret dobálja, a másik a partszélt, úgyis észrevesszük, hogy melyik hoz jobb horgászatot és azt alakítjuk ki a végére. A műcsali súlyát a vízmélység válogatja, érzi az ember. Hiszen a botja a hangszere és érzi az alját, hogy mennyire akad bele, mekkora fejet kell választania. Az első dobásoknál látjuk, hogy ennél kisebb, vagy nagyobb kell. Folyamatosan váltogatjuk és így kialakul, hogy melyik a legideálisabb.

(szöveg és képek: HAZAI HORGÁSZ TV Magazin)