Sebesség, ütem, ritmus
Természetesen nem a Formula 1 versenyautói, sőt még csak nem is a manapság egyre kedveltebb salsázás lesz ez alkalommal a témám, hanem a pergetés méltánytalanul keveset érintett, de igen fontos alapelemeiről ejtenék pár szót. Minden pergető horgász megtapasztalhatta már pályafutása során, hogy egy kiválónak tartott „csodacsalival” bizony egy árva kapást sem sikerült kicsikarni. Egy fogós csali beszerzése nem jelenti feltétlenül azt, hogy használatával megnyílnak előttünk a vizek kapui, és szebbnél szebb ragadozók kerülhetnek fotómasináink elé.
Tény, hogy bármelyik műcsalival lehet ragadozó halat fogni, csak elég sokat kell dobálni
Tudnunk kell, hogy minden csalinak – ahogy minden halnak is – meg van a saját ritmusa. Az is tény persze, hogy bármelyik műcsalival lehet ragadozó halat fogni, csak elég sokat kell dobálni. De vannak azok a csalik, amiket a különböző halfajok jobban preferálnak. Ha ezekhez a csalikhoz a megfelelő húzási sebesség, ritmus, vagy ütem párosul, akkor fantasztikus eredményeket lehet velük elérni. A következőkben saját hibáimon, vagy épp sikereimen keresztül próbálok meg érzékeltetni különböző csalikhoz tartozó mozgás-kódokat, melyek nagyban befolyásolhatják eredményességünket.
Téli balinok – Sebesség
Tavaly télen Gábor barátommal egy öbölbe látogattunk el, ahol feltevésünk szerint rengeteg süllőnek kellett volna lennie. A felfedezett keszegraj alatt nem volt jelentős süllő kolónia – sajnos csak 3-4 darab 20 és 25 centi közötti ifjoncot találtunk – ezért Gábor a keszegek felett próbált meg eredményt kicsikarni. Az első balinját egy vérvörös Vibrax Minnow spinn-el fogta. A következőt egy természetes hal színű Storm Wildeye Soft Shad wobblerrel, majd a harmadikat egy 4 centis neon zöld Hornet-tel. Én a válogatott balin-csalik, és az összes számításba jöhető csali dobálása ellenére „kopasz” maradtam. Gábor második balinjánál már éreztem, hogy nem a csali vonzza igazán a balinokat, hanem a csalivezetés sebessége, amit Gábor szerencsésen eltalált. Rá is álltam az általa használt ritmusra, de ez sem hozta meg a várt eredményt. Hazafelé vettem csak észre, hogy barátom 40-es, én pedig 25-ös orsóval pergettem. A két orsót azonos tempóval tekerve a húzott csalik között jelentős sebességkülönbség alakult ki, ami esetemben a kapások teljes elmaradását eredményezte.
Azt gondolom, hogy gumihalazásnál, vagy például felszíni wobblerezésnél nincs olyan nagy jelentősége az orsó zsinórbehúzó kapacitásának, mert az egyiknél a mederfenék, a másiknál a csali veretésének intenzitása határozza meg a húzás sebességét
Azt gondolom, hogy gumihalazásnál, vagy például felszíni wobblerezésnél nincs olyan nagy jelentősége az orsó zsinórbehúzó kapacitásának, mert az egyiknél a mederfenék, a másiknál a csali veretésének intenzitása határozza meg a húzás sebességét. A vízközt húzott csaliknál viszont igenis problémánk adódhat, ha például a megszokott középerős szerelést egy kisebb csali miatt finomabbra cseréljük, mely szerelésen kisebb kapacitású orsó is van általában. A probléma az orsógyártók körében is ismert, de tudtommal csak a Shimano cég orvosolja. Náluk a 2500-as és 4000-es méretű orsók zsinórbehúzás/tekerés értékei közel azonosak, 72-73 cm, melyet az áttételek megváltoztatásával érnek el.
Drop-shot csalik – Ritmus
A drop-shot napjaink egyik talán legnagyobb újdonsága. Olyan esetekben is eredményesek tudunk lenni vele, mikor más technikák csődöt mondanak, és olyan helyeket is meg tudunk horgászni, melyeket más módszerekkel, sokkal nehézkesebben tudnánk. Mindezek ellenére sokan hiába próbálkoznak a drop-shottal. Általában a csali, és az ólom közötti távolság helytelen megválasztása sikertelenségük oka, de gyakori hiba a nem megfelelő ütem használata is. A drop-shot technika nagyon szerteágazó, mert legalább 5 teljesen különböző sebességű és ütemű csalivezetést foglal magába, melyek közül ráadásul általában egy területen egy bizonyos időben csak egy működik.
Az egyik nyári aktív módszer, a drop-shot szerelék magunk felé húzása a botspicc pöccintgetésével
A legtöbbre jellemző azonban a csali megállítása, pihentetése. Az egyik nyári aktív módszer, a drop-shot szerelék magunk felé húzása a botspicc pöccintgetésével. A 10-20 cm-es spiccemelés hatására az ólom elemelkedik a talajról, majd hirtelen visszazuhan. Az ólom leérkezése után hagyunk egy leheletnyi (fél másodperc) szünetet, és csak utána indítjuk a következő pöccintést. Ami nagyon fontos! Minden harmadik, negyedik pöccintés után hagyjuk a csalit feszes zsinór mellett 1-2 másodpercig érintetlenül. A kapások zöme valószínűleg ilyenkor fog bekövetkezni!
Balatoni süllők – Ütem
Tavaly egy Balaton-parti cserkelés közben irdatlan zápor kapott el bennünket. A kocsiban üldögéltünk, amíg el nem állt az égi áldás. Addig sem ment igazán a hal, a vihar után meg teljesen síri lett a csönd. A kikötőbe érve nem is erőltettem a dobálást, úgy döntöttem inkább nézegetem, ahogyan a keszegek az éjszaka csendjében, a kikötő falára tapadt algafoltokból lakmároznak. Ha mozdulatlan marad az ember, igazán jó mozizásban lehet része. Amint a mólóhoz értem, a várt keszegraj helyett, a betonfal tövében 3-4 furcsán megnyúlt hal kontúrja rajzolódott ki.
Tudnunk kell, hogy minden csalinak – ahogy minden halnak is – meg van a saját ritmusa!
Adrenalin szintem egyből az egekbe szökött mikor rájöttem, hogy a sötét árnyak gazdái süllők voltak. A helyzetet nem tudtam kihagyni, késlekedés nélkül indítottam a támadást. Egy Illex wobblert találtam a legmegfelelőbbnek a szituációhoz, mert lassan a víz felszíne alatt tudtam kelletni a fehér műanyag testet. Olyan érzésem volt, mintha egy akváriumban horgásztam volna. Elhúztam a halak fejével megegyező, és ellentétes irányban is a csalimat vagy 20-szor, de a süllők teljes közönnyel díjazták erőfeszítésemet. Vagy 10 perce próbálkoztam már, mikor rájöttem az alapvető problémára. A vihar közben annyira leesett a légnyomás, hogy a kikötő iszapjából felszabaduló gázok nyomhatták fel a süllőket a vízfelszínre, ahol még annyi oxigént találtak, hogy épp nem pusztultak el. Ezért nem érdekelte őket a vibráló műcsali! A történet csattanójaként pár percen belül mégis kifogtam közülük kettőt, mert a közvetlen közelükben megállított, majd lassan tovább pöckölt wobblernek még így, félájult állapotban sem tudtak ellenállni.
A kísérletezést soha ne hagyjuk el, mert vannak kivételek szép számmal!
Kivételek erősítik a szabályt?
Amikor túl vagyunk sok ezer dobáson, sok száz tapasztalatszerzésben gazdag horgászaton, rutinszerűen nyúlunk már a különböző ragadozó halakra bevált csalikhoz, melyek vezetési ritmusa is a „kezünkben lesz” már. Persze, hogy a kép ne legyen teljesen tökéletes, ilyenkor jönnek a kivételek. Idén például egy alkalommal a felszínen rabló süllőket balinozáshoz hasonló tempóban húzott, méterenként megállított wobblerrel sikerült horogra kerítenem – a fenéken! A kísérletezést tehát soha ne hagyjuk el, mert vannak kivételek szép számmal! De hát miért is mennénk le minden alkalommal pecázni, ha nem azért, hogy rájöjjünk az aznapi nyerő kombinációra?
( szöveg és képek. Medgyasszay Csaba )
