Sok gilisztánál jobb a több!

Valahogy úgy alakult, hogy a pergetés iránti elfojthatatlan fanatizmusom miatt pár éve már teljesen hanyagolom a békéshalazást, ezért nem is használok trágyagilisztát. Legutóbb három éve vásároltam két dobozzal, akkor is a téli menyhalazáshoz. A gilinyók sokáig álltak a garázsban. Végül egy szép márciusi délelőtt, egy takarítási hadművelet alkalmával, szánalomból a komposztládába öntöttem őket. Semmi tudatos magatartás nem volt ebben a lépésben, egyszerűen nem akartam, hogy hanyagságom miatt értelmetlenül pusztuljanak el élőlények.

Mostani kis eszmefuttatásom azért osztom meg az Olvasókkal, mert – minden horgász témájú szakirodalmat olvasgatva – úgy látom, hogy a trágyagiliszta újra reneszánszát éli

Mostani kis eszmefuttatásom azért osztom meg az Olvasókkal, mert – minden horgász témájú szakirodalmat olvasgatva – úgy látom, hogy a trágyagiliszta újra reneszánszát éli. A horgon kívül, előszeretettel használják manapság az etetőanyagban is. Amikor pedig egy horgászathoz már nemcsak a horogra való mennyiséget kell beszerezni, komoly megtakarítást jelenthet, egy – a következőkben részletezésre kerülő – házi trágyagiliszta tenyészet. Nem is szólva arról, hogy a horgászatból megmaradt egyedeket ezek után nem kell a parton elengedni, vagy rosszabb esetben a műanyag dobozkákban a kényszertárolás alatt ledögleszteni. Horgászat után a maradékot visszaönthetjük a gilisztatenyészetbe.

Gumikesztyűvel kezdtem a fonnyadó saláták, és krumpli héjak közül kitermelni a nem oda való részeket. Egyszerre csak egy olyan réteghez értem, ahonnan megannyi vörös trágyagiliszta bámult rám méltatlankodva

Véletlen felfedezés

A gilisztamentési akciót már régen elfeledve, egy újabb véletlen vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a trágyagiliszták „betelepítésével” egy gilisztatenyészetet hoztam létre, akaratlanul. Az előzőkben említett komposztládába az egyik szomszéd levágott tuja darabokat dobált, melyek illóolajat tartalmaznak, ezért lebomlásuk rettentő lassú. Tudtam, hogy el kell távolítanom a nem kívánatos örökzöld hulladékot, de a kivitelezésig legalább másfél hónap telt el. Mire cselekvésre szántam el magam, a tuja darabokat már be is temették a jófajta konyhai hulladékok. Gumikesztyűvel kezdtem a fonnyadó saláták, és krumpli héjak közül kitermelni a nem oda való részeket. Egyszerre csak egy olyan réteghez értem, ahonnan megannyi vörös trágyagiliszta bámult rám méltatlankodva. Értetlenül álltam a felfedezés előtt, mert a kisebbik komposztláda szétszedésekor – amikor különböző gilisztás dobozokkal felkészülve álltam neki az ásatásnak – egy-egy nyamvadt rózsa gilisztán kívül semmi sem igazolta túlfűtött giliszta lelőhely elvárásaimat. Igen ám, de azt a ládát nem oltottam be a „törzsállománnyal”!

Felfedezésem után gyermekes izgalommal néztem át mind a komposztkészítés, mind a gilisztatenyésztésről szóló írásokat. A mélyreható irodalmazás ellenére, megkímélem az Olvasót, és nem kezdek bele semmilyen nagylélegzetű értekezésbe a témákat illetően. Egyrészt nem gondolom, hogy én lennék a legautentikusabb a témában, másrészt viszont hiszem azt, hogy másnak sem jut nálam több ideje, és szorgalma mindent az előírásoknak megfelelően követni. Legkézenfekvőbb megoldásként egyszerűen leírom a kertünkben már bevált „gilisztatenyészet” kialakítását.

A komposztláda ötlete nálunk öt éve merült föl kizárólag környezetbaráti, majd később költségcsökkentő célzattal

Kell egy komposztláda!

A komposztláda ötlete nálunk öt éve merült föl kizárólag környezetbaráti, majd később költségcsökkentő célzattal. A négylakásos társasház lakói teljes egyetértésben úgy döntöttek, hogy a konyhai hulladékot nem akarják a szeméttelepre deportálni, hanem későbbi felhasználás igényével, a kert sarkában elhelyezett műanyag komposztládában tárolják. A konyhai hulladék új tárolási helye miatt hamar szembesültünk azzal a pozitív eredménnyel, hogy egy kuka bérletét vissza tudtuk mondani, és a kertben keletkező lomb, és zöldhulladékot sem kellett zsákokba rakva pénzért elszállítatni. A körülbelül 200 literes komposztláda egy év alatt megtelt. Bár nagyon jó irányú bomlási folyamatok indultak el benne, hamar bebizonyosodott, hogy a 300 m²-es kert fűnyírással keletkező zöldtömegét nem képes pufferelni. Sebtében megépítettük a raklapokból álló 1 m³-es új komposztládánkat, melyet azért tudok ajánlani mindenkinek, mert rettentő olcsón kivitelezhető, és anyaga miatt valóban környezetbarát. Az építéséhez 7 db fa raklapot használtunk fel. Bár építményünknek öt oldala van, azért kellett mégis a hét raklap, mert az általunk beszerzett raklapok deszkái között túl nagyok voltak a hézagok. A két fölös raklap deszkáit felhasználva meg tudtuk szüntetni a nagy hézagokat, így alkalmassá vált a láda a legapróbb konyhai hulladék megtartására is. Talán annyi változtatást eszközölnék építményünkön, hogy a frontális oldalán a palánkokat nem függőlegesen, hanem a komposzt mennyiségének növekedésével fokozatosan, és vízszintesen építeném föl. Így nem kell hónaljig belemászni kívülről a hatalmas ládába, egy marék giliszta kiszedéséhez akkor, amikor még kevés szerves anyag van a ládában.

A giliszták alatti rétegben a cserebogár pajorok laknak, (ebben a térfogatban vagy 40-50 db is) melyeket szintén fel lehet használni csalinak, de az igazi csemege alattuk található

A komposztkészítéssel foglalkozó irományok nagy terjedelemben foglalkoznak a helyes C/N (azaz szén/ nitrogén) párossal, melynek helyes értékét a 25:1 arányában adják meg. El lehet képzelni, hogy egy társasházban hányan voltak erre az arányra tekintettel. Sehányan! A gilisztákat sem zavarta nagyon a profizmusunk hiánya, és most, hogy a 2. láda is megtelt, és kitermeltük a jófajta zsíros komposztot, nem gondolom, hogy túl nagy hibát ejtettünk.

Emeletes ház

A megtelt láda kibontása további előnyökkel is kecsegtet. A trágyagiliszták ugyanis csak a legfelső bomló-rothadó rétegben érzik jól magukat. Ahol a komposztálódott föld található, már csak elvétve fordulnak elő. A giliszták alatti rétegben a cserebogár pajorok laknak, (ebben a térfogatban vagy 40-50 db is) melyeket szintén fel lehet használni csalinak, de az igazi csemege alattuk található. A legalsó réteg a lótücsköké, (ismertebb nevükön lótetű) melyek valódi harcsa csemegéknek számítanak, na persze abban az esetben, ha a lapát dévérek hagynak valamit belőlük. Érdemes tehát a lótetűk tárolására rendszeresített 20-25 rekeszes gyufás skatulya várral megkezdeni a komposzt kitermelését. A komposztláda megbontása egyébként esetünkben négy évenként következik be, tehát nem kell tartani a gyakori kerti-munka igénytől.

A kávézacc ugyanis azon túl, hogy komposztálható, még nagyon jó nedvszívó, és szagtalanító hatású is, így a konyhai gyűjtőedénybe keverve elkerülhető a túlzott szagok és a nem kívánatos szárnyas rovarok megjelenése

Konyhai hulladék gyűjtése

A történet egyetlen apró kis szépséghibája: a hulladékok ideiglenes konyhai tárolása. A fölösleges növényi részeket maximum egy hétig gyűjtögethetjük a lakásban anélkül, hogy a finoman erjedő anyagra ne jelennének meg a muslincák. Ez a tény önmagában csak abban az esetben válik zavaróvá, amikor nyári fröccsözgetések közben a kis rovarok vonzóbbnak találják a szájunkból kipárolgó nedű illatát, mint a karalábé, a répa, és a zeller egyvelegét. A probléma megoldása a kávézók számára adott. A kávézacc ugyanis azon túl, hogy komposztálható, még nagyon jó nedvszívó, és szagtalanító hatású is, így a konyhai gyűjtőedénybe keverve elkerülhető a túlzott szagok és a nem kívánatos szárnyas rovarok megjelenése. Véleményem szerint azonban a mai átalakuló, fenntarthatóvá idomuló világunkban, egy-két apró rovar ne tartson vissza senkit a gilisztatenyésztéstől. Aki kertes házban lakik, vagy kerttulajdonos, bátran vágjon bele a komposztláda megépítésébe!

(szöveg és képek: Medgyasszay Csaba )