A titkos recept működött

Christian Schlott, és Hermesz Zsolt nagyon régen járt utoljára a Desedán, ezen a festői környezetben fekvő, több mint 245 hektár felületű, és 8 km hosszú víztározón. Nem volt tehát teljesen ismeretlen számukra a Kaposvár melletti horgászvíz. Mégis komoly kihívást jelentett mindkettőjüknek, hiszen a közel másfél évtizednyi idő megkoptatta a tóról, és a halfaunájáról megszerzett ismereteiket!

Hazai Horgász: Christian, mikor hallottál erről a tóról először?

Christian: Ha jól emlékszem 1993-ban, és két évvel később, 1995-ben el is látogattam oda. Csak rövid időt tudtam akkor a partján eltölteni, mert akkoriban nem engedélyezték az éjszakai horgászatot, és a csónak használatot sem. Ezért, bár tetszett a környezet, de még sem jött össze a horgászat.

Hazai Horgász: Ugorjunk nagyot az időben. A Deseda hívó szavára Zsolttal együtt részt vettetek egy halállományt felmérő barátságos versenyen. Hány napos volt ez a túra?

Christian: Először úgy terveztük, hogy egy hetes lesz, de végül vasárnap reggeltől péntek estig voltunk ott.

Hazai Horgász: Most volt időd alaposan megnézni a tavat?

Christian: Igen, sikerült bejárnom a környéket is, és meg kell mondanom, hogy nagyon tetszett a víz. Egyrészt a környezete, másrészt pedig a szép halai miatt. És még valami! A helyi horgászok vendégszeretőek, barátságosak, és ez számomra igen fontos tényező egy horgászvíz megítélésében.

Hazai Horgász: Milyen volt a konkrét horgászhelyetek?

Christian: Egy erdős részen volt a táborunk, amelyet a fekvése miatt csak a vízről lehetett megközelíteni. A konkrét horgászhelyünk tehát egy kicsit messzebb volt a forgalmas résztől, az úttól. De személy szerint én ennek örültem, mert jobban szeretem a csendesebb, nyugodtabb pályákat. Jobban el tudok mélyedni az etetési, csalizási, és a szerelési módokban.

Hazai Horgász: Kihívást jelent Neked egy ilyen, számodra ismeretlen víz?

Christian: Mindenképpen,mert nem tudtam, hogy milyen halállomány van benne. Hallottunk mindenfélét, főleg a régebbi fogásokról. Mivel azonban közel másfél évtizedig tilos volt az éjszakai horgászat, így nehéz volt megítélni, hogy mire számíthatunk.

Hazai Horgász: Mit szoktál először csinálni, mivel szoktad kezdeni a felderítést?

Christian: Egy számomra ismeretlen vizet mindig ugyan azzal a módszerrel mérek fel, mint ahogy most a Desedát is. Először azt keresem, hogy hol található benne törés. Itt a tó közepén volt egy hosszú beton bója sor, amit kagylók borítottak be. A helyiek szerint ezért nincs ott hal, de végül mégis oda horgásztunk. Kiderült, hogy nekünk volt igazunk, mert egy bőséges halfaunára bukkantunk az oszlopok környékén.

Hazai Horgász: Észrevetted, hogy sok kagyló van a beton oszlopon. Úgy gondoltad, hogy ha azon van, akkor van máshol is?

Christian: Így van. Nemcsak ezen a betontömbön volt kagyló, hanem azokon a fákon is, amelyek bedőltek a vízbe. Ezt már fél sikernek tartottam, mert a pontyok szeretik a kagylót, ez a kedvenc csemegéjük.

Hazai Horgász: Tehát fogtad magad, beültél a csónakba a radarral, és bementél, kerested a töréseket. Hogyan választottad ki az etetés helyét?

Christian: Kicsit meglepett, hogy nagyjából egyenletes fenékviszonyokat találtam. Nem voltak markáns, de még csak lágy törések sem. Viszont a korábban emlegetett, a víztározó közepén húzódó beton oszlopokból kettő is a táborunk előtt kb. 80 méterre stabilan ott volt a mederben. Így ezek lettek az etetési tájolópontok. Viszont ritka, érdekes élmény volt, hogy a fenéken lévő 20 cm-es iszapban sok szúnyoglárvát találtam. Ez, és az oszlopokon lévő tekintélyes mennyiségű kagyló kolóniák egyértelműen mutatták számomra, hogy a Deseda egészséges víz. Kijelenthetem, hogy kedvező jelekkel indult az első itteni horgászatunk!

Hazai Horgász: Mi volt az etetési stratégiátok lényege?

Christian: Két helyet etettünk, az egyiket nagyobb, a másikat kevesebb mennyiségben. Mivel a fenéken nem találtunk jelentős törést, ezért az előttünk lévő beton oszlopok előtt egy 10 négyzetméteres területen, egy nagyobb mennyiségű, kb. 20-22 kg főzött magmixes etetést végeztünk. Ebben főleg kendermag, tigrismogyoró, kukorica, csicseriborsó, búza, repce, és lenmag volt. Emellé jött még 5 kg Red Liver, és 5 kg olvadó bojli. Ez utóbbinak azt a szerepet szántuk, hogy ezen az óriási felületű vízen az aroma-, és illatanyagokkal a főetetésre csábítsa a halakat. A négy botból a szélsők szerelékeit a sekélyebb vízben helyeztük el, csak minimális etetés mellett. A középső botokat pedig a főetetéshez irányítottuk.

Hazai Horgász: Legelőször milyen szerelékkel kezdtél el horgászni, és mi volt az első csali, amit felraktál a horogra?

Christian: Nekem a standard, zsugorcsöves szerelék volt az első, amely horga alá egy Red Liver bojlit tettem. Nem egy komplikált szerelék, és tapasztalatból mondom, hogy szinte mindenhol működik. A verseny szabályai szerint összesen négy bottal horgászhattunk, tehát fejenként kettővel. Ezt úgy használtuk ki, hogy a horgászat elején mindegyiken más szerelék volt.

Hazai Horgász: Hogyan alakultak a fogások?

Christian: Sajnos az első két napon nem fogtunk semmit, és csak hétfő este jelentkezett be az egyik botomra egy szép pikkelyes. Majd Zsoltnak sikerült szintén egy szép pontyot matracra fektetnie. Nem voltunk csalódottak, mert éreztük, hogy valamelyik etetésünkre be kell, hogy jöjjenek a halak. Ehhez pedig egy ilyen óriási vízen sokkal több időre volt szükség! Természetesen sokat beszélgettünk a szomszéd csapatok tagjaival is a szerényen induló fogásokról, és a tapasztalt jelekről. Még ha ilyen szolidan kezdődik is egy horgászat nem szabad elcsüggedni, hanem újítani, és próbálkozni kell. Keresni kell a megoldást! Ezért folyamatosan etettük tovább mindkét helyet az eredeti elképzeléseknek megfelelően, és változtattuk mindkettőnk szerelékét, és a csalikat.

Hazai Horgász: Milyen jeleket láttál, amelyek miatt új szereléket, és új csalit „küldtél harcba”?

Christian: A pop-up technikával fogtam ugyan néhány halat, de végül az utolsó éjszaka tapasztaltam olyan jelenséget, amely miatt teljesen más szereléket, és csalit kezdtem el használni. Konkrétan több pontyugrást láttam az erősebben etetett helyünkön, a bójánk közvetlen közelében. Ekkor jöttem rá, hogy nem jó csak a pop-up, hanem valami mást kell bevetnem. A nyerő szerelék a Trigga D Rig lett, és a győztes csali pedig egy darab 20 mm-es TYB 51 bojli, egy ananász-vajsav pop-up bojlival kombinálva.

Hazai Horgász: Hogyan alakult az utolsó éjszakátok?

Christian: Miután az utolsó éjszaka több 10 kg fölötti pontynál sikeres volt ez a variáció, így Zsolt is átszerelt erre, és mindketten folyamatosan húztuk a halat. De a legnagyobb, közel 20 kg-os pontyom is erre kapott, amelynek kivétele viszont nem volt egy egyszerű fárasztás. A „dúsan” etetett helyről egyenesen az oszlopok felé vette az irányt. Szerencsére Zsolt résen volt a csónakkal, így bár az egész fárasztás az éjszaka közepén történt akadók, és tereptárgyak között, de végül sikerült megszákolnom a verseny legnagyobb halát.

Hazai Horgász: Gyakorlatilag már négy éjszaka ott voltatok, és csak néhány halat sikerült fognotok. Majd a legutolsó éjszakán, az ötödiken jöttetek rá a jó technikára, csalira. Ez olyan, mint egy sakkjátszma, folyamatosan gondolkozni kell! Talán ez az, amit sok pontyhorgász elront, hogy nem próbálkozik, és hamar feladja a küzdelmet!

Christian: Igen, tényleg minden működött az új módszerrel, és az új bojlival. De nehogy azt gondolják az Olvasók, hogy egyből rájöttünk a tuti csalira, szerelékre. Folyamatosan, és egy előre átgondolt elképzelés szerint, váltogattuk a csalikat, és a szerelékeket. Azt tudom tanácsolni, hogy egyrészt figyeljük a víz, a halak jelzéseit, másrészt a saját tapasztalatainkból merítve, intuíciók alapján keressük a megoldást. Nézzük meg, hogy azon a vízen, abban az időjárási szituációban vajon mivel táplálkozhatnak a pontyok, és mi az adott paramétereknek optimálisan megfelelő csali!

Hazai Horgász: Christian, mit tudsz tanácsolni azoknak a pontyhorgászoknak, akiknek három-négy nap alatt sem sikerül halat fogni?

Christian: Előfordulhat bárkivel, hogy egyáltalán nem esznek a halak, és ilyenkor mindegy, hogy mivel próbálkozunk, nem tudjuk őket megfogni. De ha azt látjuk, hogy ott vannak a halak az etetésen, és még sincs kapásunk, akkor minden nap más módszert kell kipróbálni. A kulcsszó, hogy nem szabad feladni! Nem szabad hagyni, hogy túljárjanak az eszünkön! Folyamatosan próbálkozni kell, mert egyáltalán nem biztos, hogy az a csali válik be, amiről azt hisszük, hogy tuti módszer. Ne felejtsük el, hogy a jelek mindig ott vannak, csak meg kell őket látni. Ez a mi feladatunk, hiszen ezért jöttünk ki, hogy figyeljük a természetet, és meglássuk ezeket az apró rezdüléseket. Az évek alatt egyébként sokat „lazultam”. Régebben csalódásként ért, ha nem sikerült halat fognom, de ma már elsősorban a pihenésért járok horgászni. Persze a halfogás a legfőbb cél, de ha mégsem jön össze, akkor sem csüggedek, mert hasznosan, pihenéssel töltöttem az időmet. Hol is lehetne a legjobban feltöltődni, mint a természetben?

Hazai Horgász: Mit szóltak a helyi pontyhorgászok a fogásaitokhoz?

Christian: Azt tudták, hogy nagy halak lehetnek a vízben, de nem gondolták, hogy ilyen sokat fogunk fogni. Az is érdekes volt a számukra, hogy a halakat főleg éjszaka fogtuk. Az biztos, hogy a vízkezelőnek sok tennivalója lesz a jövőben, mert ahhoz képest, hogy milyen nagy a víz, kicsi a halsűrűsége.

Hazai Horgász: Nyilván nemcsak pontymozgásokat láttál!

Christian: Intenzív süllőmozgásokat is láttam. Szerintem a ponty mellett rengeteg süllő is lehet a Desedában. Minden pergetőnek felhívom erre a figyelmét!

Hazai Horgász: Hogyan érezted magad életed első desedai versenyén?

Christian: Kitűnően. A halállomány felmérő baráti verseny hangulata, a társaság nagyon jó volt. A helyi horgászegyesület tagjai vendégszeretőek, és segítőkészek voltak. Az idő is jónak volt mondható. A halfogás itt sokkal többet jelentett számomra, mintha egy 5-15 hektáros intenzíven telepített vízen horgásztam volna. Mivel elsősorban ez egy terepszemle volt, nem a nagy mennyiség fogása volt a cél, hanem a helyi halfauna tanulmányozása.

Hazai Horgász: Összességében elmondhatjuk, hogy ezen a vadvízen eredményes volt a horgászatotok. Kíváncsi vagyok, hogyan vélekedik erről Zsolt. Mit jelent az a szó Neked, hogy Deseda?

Zsolt: Nekem egy régi vágyam teljesült újra, mivel a ’86-os évektől kezdve, közel 10 éven keresztül ott horgásztam. Egy-két esemény miatt a horgászási feltételek sajnos megváltoztak, ezért mentünk át más vizekre. A fiatalságom legfőbb nyarait ott töltöttem.

Hazai Horgász: Közel egy hétig lent voltatok Christiannal. Milyen érzésekkel vágtál neki a versenynek?

Zsolt: Nagyon bíztam benne, hogy szép halakat fogunk majd. Huszonnégy bojlis csapatot hívtak meg, köztük minket is, hogy nézzük meg, milyen halak vannak a vízben.

Hazai Horgász: A letáborozás után elindultatok csónakkal, radarral, és vizsgáltátok az iszap szagát, állagát. Megállapítottátok, hogy ez kellemes, nem ammóniás, nincs rothadó szaga. Christiannak ez tetszett, Neked mi volt véleményed róla?

Zsolt: Én igazából a régi tapasztalatokra hagyatkoztam. A tó közepén van egy komplett bója betonsor. Mi annak idején is azok tövénél tudtunk horgászni, mivel tele voltak kagylóval. Tudtam, hogy olyan agyagos aljzata van a tónak, ami nem iszapjellegű, hanem friss aljzatú, így nem kell félni attól, hogy megbüdösödik a csali. Szerencsénk volt a húzásnál is, ismerős volt a pálya, így próbáltuk meg kialakítani, hogyan pecázzuk. Az egyik etetés komoly volt, magmixekből, bojliból állítottuk össze. 4-5 kg-mal kezdtünk, majd minden egyes behúzásnál még rászórtunk kb. fél kilót, azt is szétszórva. A másik etetésnél csak bevittük a szereléket stick-mix-el, pár szem bojlit köré dobálva. Keveset, de azt koncentráltan. Tehát egy erősebb, és egy könnyebb etetést csináltunk.

Hazai Horgász: Milyen távolságra volt a két etetés egymástól?

Zsolt: Az egyik botomat elhúztuk oldalra a partszél elé kb. 25-30 méterre, mivel ott kezdődött az első törés. A következő bóját 70-80 méterre tettük le, és azt horgásztuk körbe. A legbelső etetés 120-150 méterre volt, ott is csináltunk egy komolyabb etetést.

Hazai Horgász: Hogyan teltek az első napok?

Zsolt: Az első éjszaka az alapozó etetés miatt csendes volt. Igazából csak egy-két beúszás, pittyenés volt. Ez azt jelentette, hogy megjelentek a halak az etetésen, de óvatosan kezdtek kóstolgatni. A következő éjszaka fogtam egy 10 kg felettit, ami húzta rendesen. Minden hal megpörgetett minket, nagyon komolyan küzdöttek.

Hazai Horgász: Mindenképpen be kellett menni a csónakkal?

Zsolt: Igen, bár ki lehetett volna húzni a partról is. Szerintem 70-80-150 méterről nyúlik is a zsinór, és a hal száján is nagy seb lesz. Ha van rá lehetőség, akkor inkább csónakkal menjünk be, és igyekezzünk minél óvatosabban megközelíteni a halat. Ne cibáljuk, ne rángassuk, hogy ne menjen tönkre a hal szája! Nagyon sok tóban a halak száján 4-5 cm-es szakadások vannak. Ez egyrészt a túlhorgászás miatt alakul ki, másrészt mert sokan a partról horgásznak, és 150 méteren keresztül húzzák a halat a part felé. Ilyenkor hiába fertőtlenítik a szájukat, megmarad a seb.

Hazai Horgász: Mi történt napközben?

Zsolt: Napközben is fogtunk 6-8 kg felettit. Délelőtt, és délután egyaránt folyamatosan közlekedtek a halak. De inkább éjszakára nyugodtak meg, akkor kezdtek el táplálkozni. Igen komoly etetéssel megszórtuk a vizet, amilyennel a halak már régóta nem találkoztak. Hozzá kellett szokniuk ehhez. Ahogy teltek a napok, egyre jobban lehetett látni, hogy jönnek vissza az etetésre.

Hazai Horgász: Melyik volt az a szerelék, és a csali, amire azt lehet mondani, hogy tuti volt?

Zsolt: Erre nehéz válaszolni, mivel folyamatosan cserélgettük a csalikat, és a szerelékeket. Kezdtünk egy szem fekvővel. Ha azzal nem volt kapásunk, akkor meglebegtettük. Ha így sem történt semmi, akkor egy nagyobb lebegtetést engedtünk neki, majd stick-mixeztünk. Végül megpróbáltuk finomítani a csalit, megfaragtuk jobban a bojlit, jobban kikönnyítettük. Ezért nehéz megmondani, hogy melyik volt a tuti. Igazából az első szerelékkel is fogtam halat. Utána csereberéltem, mert kíváncsi voltam, hogy pellettel is tudunk-e halat fogni, végül azzal is sikerült, mert meglebegtettem az új pop-upokkal. Ezeket az olvadó, és fluoro pop-upokat egyébként folyamatosan teszteljük. Nyár közepétől nagyon sok vízen voltunk: tőzeges tavon, hagyományos holtágon, bányatavon. Próbálgattuk, hogy minél nagyobb rálátásunk legyen arra, hogyan, milyen körülmények között működik a legjobban. Van olyan víz, ahol nem működik a csali. Nem azért, mert rossz, hanem mert nem passzol a vízhez, az ottani kémiai, és egyéb dolgokhoz.

Hazai Horgász: Amikor 4-5 napra lementek, azért változik a légnyomás. Ezt mennyire figyeltétek, és milyen hatásai voltak?

Zsolt: Ezt folyamatosan nézzük (napi 1-2-szer), mert sokszor légnyomásfüggő az aromák, és a csalik működése is. Amikor emelkedik, akkor a fűszeresek a jók. Amikor meg esik, akkor az édes ízek jönnek elő. Ez egy fontos momentum a horgászatban, mert a légnyomástól máshogy dolgozik az aroma a vízben.

Hazai Horgász: Csak az aromára, vagy a halakra van hatása?

Zsolt: Van hatása mindkettőre. Ez egy összetett dolog, de észrevettük mi is, hogy ha van változás a légnyomásban, akkor érdemes változtatni az ízesítésen is. Előfordul, hogy ott ül az ember egy-két napig, és egy mozdítása nincsen. Közben pedig ott van a hal, csak egyszerűen annál a légnyomásnál az az íz nem kell neki. Abban a pillanatban, hogy kicseréljük a csalit, fél órán belül már húzza is. Ezért legyen nálunk legalább háromféle ízesítés: egy édes, egy büdös, és egy fűszeres. A háromból valamelyiket el fogja húzni. A mai rohanó világban kevés idő jut a pecára. Évekkel ezelőtt mindenkinek több ideje volt a horgászatra. Most csak pár órás, pár napos pecák vannak. Nem engedheti meg az ember magának, hogy csak ott üljön a vízparton, és ne legyen kapása. Próbálgatni kell, változtatni, mert nincs olyan mennyiségű csali, amit ne ennének fel a halak. Minden csali elfogy, de nem mindegy, hogy mikor. Tehát a jelszó: váltani kell az ízeket!

Hazai Horgász: Hogyan értékeled ezt a túrát?

Zsolt: Az, hogy részt vehettünk egy ilyen rendezvényen, megtiszteltetés volt, hogy gondoltak ránk és bíztak bennünk. A Deseda Európa egyik legnagyobb pontyfogó bojlis vize. Azért mondom, hogy pontyfogó is, mert a többi pecához is minden feltétel adott. Turisztikai, és horgászati szempontból is nagyon jó víz!

(szöveg: HAZAI HORGÁSZ , képek: Big Carp Team)