Megmentjük a dunai ingola és a leánykoncér ívóhelyét!

A WWF Magyarország kiemelt céljának tartja a hazai vizes élőhelyek védelmét. A Duna és mellékágai, árterei különös értéket képviselnek. A Duna tíz országot köt össze, hazánkban is több millió ember él a Duna, mint ivóvízbázis kötelékében.

Természetvédelmi szempontból különösen fontosak a mellékágak. A Duna a folyószabályozás óta új szigeteket nem épít, a meglévők pedig folyamatosan változnak, mellékágaik feltöltődnek. Ez a jórészt természetes folyódinamikai jelenség ma. A folyószabályozás következtében felgyorsult, és mivel új mellékágak nem keletkeznek, a meglévők eltűnésével elveszti a folyó ezeket a fontos részeit.

A mellékágban lassabban folyik a víz, a kisebb áramlást kedvelő fajok itt élnek. A mellékág vize könnyebben melegszik. Az apróbb szemcséjű aljzaton más apró élőlények élnek, mint a főágban. A lankásabb mederfal és annak növényzete búvóhelyet kínál, a víz fölé hajló ágakról madarak lesnek zsákmányukra.

Elhódította az ember a területeket

Hazai halfajaink nagy része mellékágban vagy öntésterületen ívik. Ennek oka, hogy ott a víz tavasszal hamarabb melegszik fel a kívánt hőmérsékletre, és az ivadék fejlődéséhez is jobb körülményeket kínál. Egyes fajok a főágban élnek, de táplálkozni a mellékágba járnak, mert a gyors folyású főág, vagy az ottani aljzat nem alkalmas táplálékbázisuk számára.

Hazai folyóink legendás halbősége az egykor különösen gazdag árterületeknek, a tavaszi áradásból táplálkozó vizű mögöttes mélyületeknek, mellékágaknak tulajdonítható. A legenda szerint például a Tisza „két rész halból és egy rész vízből áll”, amit a horgászok ma bőven nem így tapasztalnak. Elhódította az ember a területeket mezőgazdasági növényei számára.

Évtizedekig szántóként hasznosította azt is, ami nem volt jövedelmező. Ezek a területek legelőnek, vagy erdőnek jobban megfelelnek, így a halak is jobban járnak. A folyók mentén a tavaszi íváskor jobb lehetőségeket találnak, és ha megfelelően van kapcsolat a folyóval, későbbi odatalálásuk is biztosított.

A természet ereje csodálatos

A Szabadság-sziget mellékágában harminc éve gyűlik a rengeteg iszap. A mellékágat egy magas, kőből épített keresztgát vágja ketté, elzárva a víz útját. Az csak a legmagasabb árvízkor képes végigfolyni a mellékágon, de ilyenkor is csak a felszínen látszólag jó a helyzet. A mélyben áll a víz, és egyre több iszap rakódik le.

A valóság csak kisvízkor látszik: a mellékág nagy, állóvizű öblök és keskeny összekötő erecskék láncolata. Ezekben az erecskékben gyakran visszafelé folyik a víz. Ha a Duna vízállása emelkedik, töltődnek az említett medencék, apadáskor pedig tovább ürülnek. Kilátástalan a helyzet, mert így az iszap őszre berothad, a maradék víz oxigénhiányos, és csak a legnagyobb medencékben van valami élet.

A természet ereje csodálatos, mindent tud hasznosítani. A lefolyástalan kis medencékben a kishalakat madarak százai-ezrei fogyasztják, a kétéltűek a téli vermeléshez ideális körülményeket találnak. De mi tudjuk, hogy ez az állapot is múlandó, hamarosan teljesen feltöltődik a mellékág, és a Szabadság-sziget is megszűnik szigetnek lenni. Ezzel nagy veszteség érné a Dunát, nem beszélve arról, hogy a többi mellékág is hasonló sorsra jut, ennek előjelei már jól láthatóak.

A dunai ingola, és a leánykoncér élő-, és ívó helyének megmentése

A WWF Magyarország a hazai vizek, vizes élőhelyek védelme érdekében dolgozik. A Duna az egyik kiemelt területünk, ahol a hajóút-fejlesztést igyekszünk úgy befolyásolni, hogy a hajókat alakítsa az ember a folyóhoz, és ne fordítva. Célunk, hogy a páratlan élővilág, mely az emberi élet alapja is egyben, megmaradhasson. A Szabadság-szigeten mutatjuk be, hogyan lehet egy dunai mellékágat és szigetet visszahozni az élővilág számára, amikor az már szinte elveszett.

Ez a terv a dunai ingola, és a leánykoncér élő-, és ívó helyét menti meg.A program öt éve indult az érintett szervekkel való egyeztetésekkel. Megszereztük az Európai Unió LIFE+ természetvédelmi támogatását, így négy éve elkezdődhetett a megvalósítás. A rehabilitációhoz szükséges előkészítő lépések lezajlottak. Elkészültünk a műszaki tervekkel is, így 2012 nyarán elkezdődhetett maga a kivitelezés. A munkálatok során kikotortuk a mellékágban felgyülemlett iszapot, és megnyitottuk a kő keresztgátat ahhoz, hogy a víz egész évben folyhasson.

További nehézség volt, hogy a kőgátban ivóvíz vezetékek futnak. Ezeket szabályszerűen ki kellett váltani, hogy Pécs és Mohács ivóvíz ellátása ne sérüljön. Sőt! A helyreállított mellékág ökológiai szűrőként fog működni. Újra kialakulhat a mederaljzaton az a baktériumréteg, mely élettevékenységével tisztítja és fizikailag is megszűri a talajon keresztül a víznyerő kutakhoz áramló vizet. Ezzel egy olyan szolgáltatást nyújt a Duna és a mellékága, mellyel mi, emberek tisztább és hosszú távon biztosabb ivóvízhez juthatunk.

( szöveg és képek: WWF Magyarország)