Vajon mekkorát lehet dobni a legfinomabb spiccel?

Korán van, mégsem tudok már tovább aludni. Álmosan dörzsölöm a szemem, míg a kávéfőzőből lassan csordogál az ilyenkor éltető nedű. Gyorsan kapkodom magamra a horgászgúnyát, majd a hűtőből kiveszem a csalit, és az előre elkészített szendvicseimet. Az autóval még az ébredező város utcáin suhanok, pezsgésnek egyelőre semmi jele. Nem is bánom, hogy magam mögött hagyhatom, és végre újból pecázhatok egy jót.

Az időjárás most pártfogásába vett. Ígéretes tavaszi napnak nézek elébe, bár a felerősödő szél megtréfálhat. Felkészülten szállok ki az ismerős tó partján. Vastag nadrág, több réteg meleg felső tartja távol a pórusaimba igyekvő hűvös fuvallatokat. A tavon beindult a verkli, a kényelmes horgászhelyek már gazdára találtak. Mások is igyekeztek kihasználni a ritka szabad hétköznapok egyikét és feltöltődéssel múlatják az időt. A napijegy és egy újabb ébresztő kávé megváltása után a szemközti, ritkábban horgászott részt választom. Itt a parthoz egészen közel is már tekintélyes mélységet mértem korábban. Annyira azért még nem melegedett fel a víz, hogy a halak a sekélyebb részekre szaladjanak napozni. A szemközt horgászók akkurátusan a tó közepét célozzák, vagy még távolabbra dobnak. Nem szeretnék beszállni a távdobó versenybe.

Melyik spiccet válasszam?

Pedig a magammal hozott feederbot felhatalmazna ilyesmire, ugyanis egy Cormoran Distance Feeder lapul a botzsákomban. A bot neve távolságot jelent, tehát elviekben akár be is nevezhetnék, a – Ki tud messzebb dobni? – versenybe. De nem biztos, ha halat szeretnék fogni, most ez lenne a célravezető.

Kora tavasszal is jó szolgálatot tesz

A bothoz kapott három jelzőspicc mindegyike üvegszálból készült. Nem a nagy tömegű kosarak dobásához tervezték, hanem sokkal inkább a kisebbeket lehet vele könnyedén megsuhintani. A dobósúlya is „up to 90 g”, azaz 90 g-ig ajánlott terhelni! De nem kell megijednie azoknak sem, akik a nevéhez méltán távolságot szeretnének vele elérni. A távolság ugyanis nincs szoros összefüggésben a dobósúly tartománnyal. A megfelelő kosárhoz választott, megfelelő erősségű spicc és kellő gyakorlat a titka mindennek. Milyen választási lehetőségem van? A három különböző erősségű spicc megkülönböztetésében a színkódon túlmenően – S (soft), M (medium) és H (hard) – betűk segítenek.

A három különböző erősségű jelzőspicc

A botnak megvan a kellő gerince a kosarak megindításához, a finomabb spicc pedig szinte kilövi azokat. Két méretben, 360-as és 390-es hosszban kapható, nálam most a hosszabb testvér van. Annak ellenére, hogy ezzel a bottal nagyokat lehet dobni, én most mégis a legfinomabb, S-jelű spiccet illesztem az utolsó tagba.

Feederezéshez kifejlesztve

A bothoz egy hozzá illő orsót hoztam a Cormoran Corcast családjából. A Corcast Super Jet Feeder 3000 kifejezetten a rezgőspicces horgászatra lett kifejlesztve. Nagy átmérőjű, alumínium dobja van, amiből hármat is kapunk.

A pontos horgászat érdekében érdemes kiakasztani a zsinórt a megfelelő távolságnál

A két pótdob közül az egyik kimondottan nagy magátmérőjű, így a vékonyabb zsinórral horgászóknak is könnyebb feltölteni. A másik, mélyebb dobra mehet a vastagabb főzsinór is. Az 5,1:1 áttétel nagy bevontatási erőt sejtet, a nagyméretű féklamellák pedig precízen, finoman hangolható fékre utalnak.

Az orsóhoz egy mély, és egy nagy magátmérőjű, alumínium pótdobot kapunk

Az orsót négy golyóscsapággyal látták el. Az azonnali visszaforgásgátló is széria tartozék, és erős felkapókarral, emberes zsinórvezető görgővel szerelték. A hosszú úton járó dob könnyen a tengelyre kaphatja a damilt, ami ellen egy sörte sort iktattak be a tervezők. De ennek ellenére óvakodni kell attól, hogy a damilunk szabadon peregjen le a dobról. Nem árt az óvatosság!

A hajtókar jó fogású

A hajtókar jó fogású, könnyedén rááll a horgász keze, egy mozdulattal nyitható-csukható. Egy körbehajtással 91 cm zsinórt tudunk felcsévélni! Az orsó zöld fényezésével kifejezetten szemrevaló, amit feldob az orsó dobjának aranyszínű szegélye, de a pótdobok matt alumínium színével is hatásos az összbenyomás.

Aprócska kosárral

Az orsó dobját a 200 méter Cormoran Cortest Super Match 0,20–as zsinór szinte tökéletesen feltölti. A bot 16 gyűrűjén figyelmesen fűzöm keresztül a damilt. Egy mindössze 14 grammos csúszó kosarat szerelek, felül gumiütközővel, alul egy gumi gyönggyel és forgóval megütköztetve. A horog most is egy fluorocarbon előkére kerül, egyelőre csontival megtűzve. Egy korábbi horgászatból megmaradt etetőanyagot hoztam magammal, amit gyorsan áttörök, és kevéske csontival megspékelve teszem vonzóbbá. Az aprócska kosárral csupán 25-30 méterre dobok, szigorúan a szemközti parkolóban kinézett sárga autó irányába. (Remélem nem fog a kolléga idő előtt távozni, mert akkor oda a támpont!) A zsinórt most is kiakasztom az orsó klipszébe, így a távolságot nem véthetem el, elég az irányzékot tartani. Az órámon mérve az időt, most is az 5-10 percenkénti újracsalizás és dobás mellett végzem az alapozó etetést. Egyrészt így takarékosabb a móka, másrészt felesleges lenne egyszerre szétbombázni a vizet.

Hideg víz ide, vagy oda!

Az első órámat tétlenséggel töltöm, egyetlen mozdításig sem jutok, pedig a nap is rákapcsolt. Ha én hal volnék, biztosan farkas éhesen keresgélnék eleség után! A csonti csokor azonban nem talál gazdára. A csalis táskámból egy dobozka 8 mm-es minibojlit veszek elő. Egy barátom korábban sok jót mesélt róla. Nála a hideg víz ellenére a pontyok szívesebben csábultak el a színes gömböcskére, mint a klasszikus élő anyagra. A horgot is lecserélem, és fűzve kínálom fel az első kikerics sárga kis csodagolyót. Bedobok, majd a tartóba teszem a botot, és egy kis frissítőt kortyolok. Pontosabban csak kortyolgatnék, mert a még éppen leérkező csalit máris viszi valami!

A kora tavaszi érdeklődő

A bot olyan hirtelen, és vehemensen indul meg, hogy épp csak el tudom kapni. Hitetlenkedve csóválom a fejem, hiszen eddig a kora tavaszi sláger csalim kizárólag a csonti volt, amire most a horog végén menekülő ponty a cáfolat. Óvatosan merítem meg, és egy fotót követően engedem is útjára. A hajszál előkében ott fityeg a sárga bogyó. Kétségtelen tehát, ideje átgondolnom korábbi megrögzött véleményemet! Egy próba nem próba, így ugyanazzal a lendülettel repül is vissza a kosár. Öt perc múlva az előző pontyocska testvére követi. Lehet, csak van valami ebben a dologban! Körülbelül három újratöltés után előbb finoman moccan a spicc, majd határozottan indul meg a víz felé. A bevágásra erős kitörés a válasz, az orsó fékje is felsír. Ahogy eléri a kiakasztott szakaszt, hirtelen a víz felé engedve a botot, kihasználva a pillanatnyi „lazulást” kiakasztom a zsinórt. A hal szabadon vágtázhat tovább. A korábban zsinórjelölővel megszínezett damil szakasz segít a fárasztás végén visszatalálni a korábbi etetésre. A hal rendesen megdolgozza a felszerelést. Hideg víz ide, vagy oda, remekül küzdő pikkelyes potyka kerül a matracra. Bő hármasra saccolom, a horog tökéletesen akadt a szája szegletébe, immár kétséget sem hagyva a korábbi dogmám megdőléséről.

Szinte lecsavarja a botot a tartóról valami!

Kora tavasszal, hideg vízben is működhetnek ezek a hallisztes csaligolyók. A következő néhány dobás nem ad halat. Kíváncsiságból színt váltok, és a sárgát pirosra cserélem. A horgászatnak vannak soha meg nem érthető pillanatai, amelyek közé feliratkozik a piros minibojlira jelentkező vehemens kapás. Szinte lecsavarja a botot a tartóról valami! Vagy már eddig is ott várt, csupán a sárga helyett a piros szín a kedvence. De lehet, hogy csak most érkezett az etetésre, és mindegy volt a szín, csak elüssön az etetőanyag feketeségétől.

A botot karikába hajtva igyekezett szabadulni

Soha nem fogom megtudni, de a botot karikába hajtva igyekezett szabadulni. Az orsót korábban szigorúbbra hangoltam, így a botra most nagyobb feladatot testálok, próbára téve, meddig mehetek el vele. A fék csak két alakalommal zizzen fel, a munkát a bot végzi, ami végül egy az előzőnél valamivel kisebb ponty időszakos rabságát okozza.

Egy karcsú test töri át a víz felszínét

A féket a korábbi értékre beállítva dobom vissza a horgot. Amit szerettem volna, azt megtudtam, minek kockáztassak feleslegesen? Mint kiderült, megéreztem valamit. Kisvártatva a finom jelzőspicc meghajol, majd tovább görbülve újabb érdeklődőt jelez. A megakasztását követően a korábbi pontyokhoz képest jóval komolyabb ellenállásba ütközöm. Jó ideig csak fel és alá sétál, majd egy erőteljesebb pumpálást követően hirtelen egy karcsú test töri át a víz felszínét.

Ritkán látott vendég

Vicsege! Nem sok vízen találkozni ezzel az érdekes hallal, amely a viza és a kecsege keresztezéséből jött létre. Meglepően jól harcol, rendesen megizzaszt, főleg a merítése nem egyszerű. Ha nem lenne meredek és hirtelen mélyülő a part, inkább a farkánál fogva emelném ki. Nem is kívánhatnék szebb befejezést, lassan szedelőzködöm. A nap zárásaként rápróbálok, hogy vajon mekkorát lehet dobni a legfinomabb spiccel, és a megtöltött 14 grammos kosárral? Elégedett vagyok, a megdobott távolság méltó a bot nevéhez. Ugyan mindkét felszereléssel pozitív tapasztalatom volt, különösen az orsó nyerte el a tetszésem. Kíváncsi vagyok, hogy a család többi tagja hogyan muzsikálhat? Szerintem csak idő kérdése, és megvizsgálom. Hogy milyen társat választok melléjük? Ki tudja? Bár, ha jobban belegondolok, a Distance feedernek van egy matchbot tesója is.

( szöveg és képek: Polyák Csaba )