Hobbi, hivatás, művészet…

 Szerencsésnek tartom magam, amiért Uracs Istvánt már hosszú évek óta barátomnak tudhatom. Nagyon sok szép kalandot éltünk át együtt a Balaton hátán csónakban ülve, eldugott kis vizek partján járva, illatos szarvasváltókon cserkelve, valamint zord sziklagerinceken túrázva. Emellett régóta csodálattal figyelem művészetét, ahogyan különleges érzékkel kiragad az erdők életéből egy-egy pillanatot, és vászonra vetve megörökíti számunkra. Az utóbbi időben a vadászati téma mellett megjelent munkáiban a vízpart, és a horgászat is. Ennek apropóján ültem le vele beszélgetni, hiszen kínálja magát a téma, hogy egy vadász-horgász festőt egy igazi vadász-horgász magazinban mutassunk be!

Nagy Gábor: István, rajtad kívül kevés olyan embert ismerek, aki ennyire szerteágazó módon imádja a természetet! Beszélj kicsit arról, milyen a viszonyod vele!

Uracs István: Valóban, több módon is érintkezem a természettel, nem csak a munkám kötődik hozzá, hanem szabadidőmet is kint töltöm. Hobbijaim is az állatvilág, és a vadon megismerésével kapcsolatosak. Egyik közülük a hegymászás. Bár nem veszélytelen, mégis felejthetetlen élmény minden alkalom, amit a hegyekben tölthetek. Különösen érdekel a tengeri-óceáni fauna, főleg a cetek nyűgöznek le, de a szabadtüdős búvárkodások alkalmával a víz alatti világ többi élőlényével is találkozom. Egy másik nagyon fontos kapcsolódás a természettel a horgászat, mivel a Balaton mellett nőttem fel. Mindezek mellett természetesen a legfontosabb a Kárpát-medence vadászható nagyvadainak megismerése. Időm nagy részét is az erdőn töltöm vadászvendégek kísérésével, vagy vadászattal.

N. G.: Mit jelent számodra a vadászat, és mit a horgászat? 

U. I.: A vadászatot a hivatásomnak tekintem. Gyerekkorom óta erre készültem. Sopronban végeztem a Nyugat-magyarországi Egyetem vadgazda mérnöki szakán. Az álmom vált valóra, mikor sikerült a szakmában elhelyezkedni. Jelenleg a SEFAG Zrt – nél dolgozom, a Szántódi Erdészet meseszép területein. A horgászatra inkább szabadidős tevékenységként, hobbiként tekintek. Az erdő, és a víz külön-külön is nyugtatóan hat az emberre, a kedvencem mégis az, mikor a kettő találkozik egymással egy eldugott kis erdei tavacska képében.  Pergető horgásznak tartom magam, és többnyire gyakorlom a Catch & Release elvét, de olykor nem vetek meg egy finom halvacsorát sem. Mind a vadászatra, mind a horgászatra egyfajta kapcsolatteremtő elemként tekintek, melyek összekötik az embert a természettel.

N. G.: Mi motivált arra, hogy festeni kezdj?  

U. I.: Bár szeretem a képzőművészet szinte minden ágát, mégsem maga a festés öröme volt az, ami képek készítésére ösztönzött. Az igazi motiváció mindig egy kifejezési kényszer, egy megvalósítási vágy, melynek során az élmények, vagy gondolatok képet öltenek. A természet iránti szeretetem az, ami alkotásra késztet. Mindig akad valami, legyen az egy erdőrészlet, maga a vad, vagy akár egy vízparti hangulat, amit szépnek látok, és érdemesnek arra, hogy megrajzoljam, megfessem.

N. G.: Milyen témákról alkotsz legszívesebben?

U. I.: A legtöbb képem a hazai vadászható nagyvadfajokat ábrázolja. Közülük is kiemelkedő szerepet tölt be a gímszarvas, főleg a bőgés idején ábrázolt bőgő gímbika. De a többi hazai agancsos, vagy akár a vaddisznó is gyakran szerepel a festményeimen. Horgász témájú, illetve a víz alatti faunát ábrázoló képeket is készítek. Ebben a témában a ragadozó halak fognak meg igazán, megfestésükkel szeretek időt eltölteni. A tengerek világából a különböző fogas- és sziláscetek rajzolásával foglalkozom a legszívesebben. Ezek mellett szép, és izgalmas kihívásnak tartom, mikor egy megrendelő egyedi kívánságának kell eleget tennem.

N. G.: Vadász festőkről gyakran hallani, de mi a helyzet a horgászat megörökítésével?

U. I.: A vadász-képzőművészetnek több száz éves hagyománya van hazánkban, és Európa-szerte. Itt nem csak a festészetre kell gondolni, hanem a fa- csont- és agancsfaragásra, metszetekre, de a klasszikus szobrászatban is megjelennek a vadász motívumok. A horgászattal, ezzel szemben ritkán találkozunk műalkotásokon, de nem csak ezért szeretnék a későbbiekben ezzel is foglalkozni. A horgászok is természetszerető emberek, és így ők is vágynak a szépre. Emellett lényegesen népesebb tábor, mint a vadász társadalom, emiatt bízom benne, hogy mutatkozik igény részükről is a képeim iránt.

N. G.: Hogyan látod a mai magyar vadász-horgász képzőművészet helyzetét? Milyen lehetőségei vannak ma egy fiatal festőművésznek?

U. I.: Manapság már több fórumon lehet próbálkozni. Kérdés persze, hogy mi a cél? Azért nem egyszerű nevet szerezni a hazai kortárs vadászati képzőművészetben, mert sokan festenek az országban, és sok az igazán jó is közülük. Természetesen a legfontosabb a publikáció: kiállítások, cikkek, weboldalak. Az én képeim vadászházakba, vadászboltokba kerülnek természetesen értékesítés céljából. Két kiállításom volt eddig, mindkettő Egerben.

N. G.: Mik a terveid a jövőre nézve a vadász szakmában, illetve a művészetben?

U.I.: A vadászatban célom minél többet tapasztalni, szakmailag előre lépni. Szeretnék a jövőben többet foglalkozni a kutyázással is. Van egy kis münsterlandi vizslám, valamint tervben van egy tacskókopó érkezése is. A vadászat témaköréhez tartozó további művészeti ágakban is szeretném magam kipróbálni, a festészet kapcsán pedig új témákban elmélyülni, és idővel elismerést szerezni.

(szöveg és fotók: Nagy Gábor Aspius)