5 megbízható pop-up szerelék

A pop-up bojlik, mint annyi más később forradalminak bizonyult eszköz, és módszer a horgászat ősi fellegvárából, brit területről érkezett hazánkba. Pedig a hazai horgászok körében az elv korántsem volt ismeretlen. 

Ifjúsági horgászként magam is sikeresen, és nagyon sok ideig használtam a különböző pufiféléket, puffasztott rizst, kölest.  Élő csalikkal kombinálva sokszor bizonyultak verhetetlennek. Akkoriban még nem nagyon gondolkodtunk a csalik hatásmechanizmusán, de nyilvánvaló volt, hogy a tófenék felett lebegő, vagy azon finoman elmozgó csalik jelentősen növelhetik sikerünk esélyét. Amikor egy évtizeddel ezelőtt megismerkedtem a hajszálelőkés horgászattal, a csaliarzenál elengedhetetlen része volt a szép színes-szagos, kis dobozkában méregdrágán vásárolt pop-up bojlik garmadája. Hát igen! SOHA nem fogtam velük semmit, miközben a süllyedő csalikkal egyre eredményesebbé váltam.

Kiütéssel győzött a pop-up!

Ennek folyományaképpen talán nem is csodálható, hogy a lebegő bojlik a továbbiakban nem képezték felszerelésem tartozékát. De néhány év múlva ismét fordult a kocka. Kora tavasz volt, vagy inkább tél vége. Hajnalban még javában visszafagyott a szélvíz, amikor néhány napra egy kis tavacska partján vertünk sátrat. Ismertük már a vizet, a nyerő ízkombinációt, a haltartó helyeket.  A halak mozogtak is, de egyszerűen semmilyen módon nem tudtuk horogra keríteni őket. Az esti kupaktanácson, táskámban pakolászva a kezembe került egy ősrégi, bontatlan doboz pop-up.  A régen olvasottak alapján összeeszkábáltam egy kissé primitív előkét. Felcsaliztam, és két nap, egy tucatnyi ponty után megadóan tettem fel a kezem: kiütéssel győzött a pop-up! Persze nem ment könnyen a dolog. Elkövettem ugyanazokat a hibákat, mint a süllyedő bojlik esetében. Vakon hittem a „csalhatatlan” tippeknek, trükköknek, reklámoknak. Sok időbe, pénzbe és energiába került, hogy végre saját káromon okulva belássam: ez a módszer sem csodaszer, de a lehető legegyszerűbben alkalmazva sikeres lehet.

A nagy testű pontyok óvatosabbak lettek

Először is: miért van szükség erre a metódusra? Nos, a sikeres horgászat kulcsa, hogy az etetésből ki kell emelni – méghozzá a halak számára csábítóan – a csalit. Ezt elérhetjük fokozott ízesítéssel (dip), színezéssel, de fizikai elkülönítéssel is. Ez utóbbi, különösen erősen iszapos, esetleg alacsony, de sűrű fenéklakó vízi növényzet esetén hozhat eredményt.  A ponty ugyanis egyáltalán nem fél a számára nem fenyegető, de szokatlan dolgoktól.  Mivel pedig elsődleges táplálékkereső érzékszerve a szája, mire ráeszmélne az átverésre, már késő… Furcsa módon egyébként a C&R terjedése is nagymértékben elősegítette a módszer terjedését. A horgászvizek egy része komoly nyomás alá került. A kifogott nagy testű pontyok sokkal óvatosabbá, érzékenyebbé, sőt gyanakvóbbá váltak, és a hagyományos süllyedő bojlik-pelletek (sőt, a korábbi sláger, élő csalik vagy a kukorica) eredményessége is meredeken zuhant. Ezeken a vizeken nekünk, horgászoknak is egyre jobb, és jobb technikákkal kell előrukkolnunk, hogy sikeresebbek lehessünk.

A megfaragott pop-up esete

Másodszor: a hagyományos szerelékek nem valók a pop-upokhoz!  Nem azt állítom, hogy lehetetlen halat fogni pusztán a csali cseréjével, de a specializált szerelékek biztosabbá tehetik a sikeres akasztást. Egy nagyobb pop-up az előke teljes hosszában felemeli a csalit, így az akár 20-30 centire is elkerülhet vertikálisan az aljzattól, ami néhány extrém esetet kivéve nem túl jó kiinduló pozíció. A legegyszerűbb megoldás ennek elkerülésére a pop-up megfaragása. A csalit addig faragjuk, hogy a horog még ne emelkedjen el a fenéktől, így a rendszer szinte súlytalanul lebeg.

Az optimálisan megfaragott pop-up

Hóember szerelék = egy  süllyedő  bojli + egy pop-up

A hóember a második nagy klasszikus. Ez a csalikombináció egy süllyedő, és egy pop-up bojliból áll. Jómagam addig nem igazán használtam, míg nem találtam kisméretű (10-12 milliméteres) pop-upokat kereskedelmi forgalomban. Méghozzá olyanokat, melyek kis méretük ellenére hatékonyan ellenpontozzák a magát vízzel megszívó, ezáltal növekvő tömegű süllyedő bojli leülését. (A képen egyébként 6-os méretű horog látható, 2×10 milliméteres bojlival, a tavalyi feederezések egyik legeredményesebb kombinációjában.)

A helyesen összeállított hóember szerelék

Megfelelő méretű lebegő bojlival szinte bármely fogós csalit, például az alsó képen is látható pelletet is balanszírozhatunk.

Pop-up + pelletes szerelék

Az alsó képen a legelterjedtebb balanszírozás látható. A fél süllyedő bojlihoz egy fél szem pop up bojlit teszünk.

Balanszírozott pop-up szerelék

Ólmozott előkés szerelék

Ha végképp nem akarunk farigcsálni, vagy erősebben ki akarjuk emelni a csalit, úgy az előkét kell mególmozni, azon a ponton, melyet a függőleges előkerész alsó szakaszhatárának szánunk. Erősen iszapos, algás fenéken ez akár arasznyi is lehet. Fokozottan figyelni kell arra is, hogy a rögzítő súly a lehető legkisebb legyen – a szerelék érzékenysége itt legalább olyan fontos, mint a finomszerelékes horgászatoknál.

Pop-up bojli, ólmozott előkével

Ezek persze csak az alapok. A komolyabb pontyhorgászati kultúrával rendelkező országokban egyre elképesztőbb szerelékek jelennek meg. (Most éppen egy előkezsinór nélküli, direktben a leadcore-on rögzített horoggal rendelkező, elég extrém szerelékkel szemezek…). Nem mondhatok mást: próbálkozni kell, kísérletezni kell, és nem marad el a siker!

( szöveg és képek: Tóth László és Nyáry Mihály )