Klasszikus feederezés
Az idő napközben nyárias, ám esténként már jelentős mértékű a lehűlés. Félretettem az általam leggyakrabban használt, fehérjében gazdag, hallisztes jellegű etetőanyagot, és a rövid előkés method szereléket. Klasszikus etetőanyaggal, és feeder szerelékkel vettem üldözőbe a halakat. A mélyből kellet őket kifogni, mivel az Alaszka horgásztó átlagosan 4-5 méteres.
Egzotikus menü
Machin’s Margin Mix képezte az etetőanyag alapját, amely egy édes illatú, világos tónusú keverék. Számos apró mag őrleményéből készül, egy kis halliszttel fűszerezve. A „margin” kifejezés a horgászok világában partszéli cserkészést jelent. A speciális etetőanyag számos finom falatot tartalmaz, amely hosszú időre a fenékhez vonzza a halakat. Természetesen nem csak a partközelben működik – jelen esetben attól 30 méterre -, hanem a tó közepén is. Fél deciliter ananászos sárga festéket (Dye) öntöttem a nedvesítéshez használt vízhez. A helyben tartó hatást fokozandó, néhány marék csipkebogyó ízesítésű 2mm-es Mistral method pelletet adtam hozzá. Az alacsony olajtartalmú, felpuhult pelletek igazán különleges aromát kaptak a gyártás során. Ezért bíztam benne, hogy a halak tetszését is elnyeri.
Jumbo kosár, mikro bojli
Szerelésem: Wychwood finomfenekezőbot (2 lbs), Korum nyeletőfékes orsó, 0,20-as Daiwa Sensor Black főzsinór. Most jön az érdekesség: egy jumbo méretű, klasszikus, drótos feeder kosár, amelyet csúszóra szereltem!
Egy Korum kapcsos gyöngy segítségével csatlakozott a főzsinórhoz, majd egy Quickchange gyorskapocs biztosította az ütközést és a könnyű előkecserét. 60 centis flourocarbon előkére került a 10-es Drennan szakáll nélküli horog. Továbbra is teljes vállszélességgel vagyok emellett a horogtípus mellett, mert kíméletesebb a halakkal, a ruhánkkal, és rossz esetben a kezünkkel is! A csalizás hajszálelőkére kötött apró, 3mm-es szilikonkarikával történt. A hosszú előke számos előnyt tartogat a csali felkínálásában. A kosár fenékre érkezése után jóval természetesebben, lágyabban érkezik meg, mint mondjuk egy 5 centis előkére kötött csali. Fluoro mikroboilie-val csaliztam, zömében duóban. Az egyik kis tégelyben lebegő, míg a másikban süllyedő golyócskák voltak. De variálhatjuk is: lehet süllyedő, libbenős vagy éppen teljesen lebegő.
Hoppá, megjött az első hal, egy kárász!
Kezdésnek – még előke nélkül -, hat dobással etettem meg a célterületet. Jelentős tömeget alkotott a megtömött jumbo méretű kosár, kellett a gerinces bot. Felraktam az előkét, majd két szem süllyedő csalit fűztem a horog mellé. Néhány apró pöccintésen kívül más nem történt, így öt perc után kitekertem a kosarat, és újradobtam. Még be sem állt a zsinór, máris valami elhúzta csalit. Hoppá, megjött az első hal, egy kárász!
A gyors kapásból arra lehetett következtetni, hogy a halak az etetést megkavarva, a fenék felett táplálkoznak, így egy szem pop up, és egy süllyedő csalira váltottam. Két dévérkeszeget követően megérkezett az első potyka is.
Beindultak a halak, vegyes volt a teríték, mert nem csak kizárólag a pontyok domináltak. Működött a taktika! Annyit változtattam a csalin, hogy csipkebogyós sprayvel megízesítettem. Az Alaszka-tó fehérhal állománya rendkívül színes, még szilvaorrút is sikerült zsákmányolni. Rendkívül szép és érdekes keszegféle, talán 15 éve fogtam legutóbb a Hernádon.
Igazán csak a 4-6 kilós pontyok dolgoztatták meg a felszerelést, de remek élmény volt szákba terelni a tucatnyi kilós forma dévért és kárászt is. A kapásban bővelkedő pecát a kellemes napsütés tette még emlékezetesebbé. Remélem lesz még alkalmam hasonlóra a szezonban!
