Tavaszi zsongás

 Verőfényes áprilisi délelőtt! Az ártér lomkoronája szégyenlősen, halványzöld lepelbe burkolódzott. Az idei levelek megerősödni látszanak, majd kicsattannak az egészségtől, összefüggő falként takarják el a kíváncsi szempárok elől az éppen nászukat élő ezerarcú madárvilágot.

Csak a nagy pezsgés, zsongás hangjait közvetíti a felszín felénk. A szélvizeken is nagy a nyüzsgés, szerelmes rucák andalogva, olykor megrészegülve fürdőznek, párokba rendeződve élik meg nászukat. Olyannyira el vannak foglalva az utódnemzéssel, hogy ladikunk közeledtéről még csak tudomást sem vesznek. Micsoda hancúrt rendeznek ezek, még a bakcsó is szégyenlősen oldalra pislant. Ő már a küszök nászát szeretné közelebbről szemügyre venni. Erre még várnia kell, hiszen a folyó hőfoka még elég hideg ahhoz, hogy kedvenceik a mámortól megrészegülve a fűzek gyökérzetén megkezdjék nászukat. Terített asztalt kínálva a rájuk leső csőrös vámszedőknek, vagy az épp felszín alatt lapuló ragadozó halaknak.

Folyómnak ilyenkor különös varázsa van!

A nap is feljebb kúszik a horizonton, sugarai kellő meleggel árasztják el a környék, amúgy is fülledt hangulatát. Rólam is hamar lekerül a pulóver, párom arcát a nap felé fordítva próbálja magába szívni az éltető fénynyalábokat. Ezernyi finomabbnál finomabb illatot keverget az olykor megélénkülő szellő. Ezt csak az évnek ezen szakaszán lehet érezni. Ilyenkor kinyílik minden élőlény lelke, és csak szárnyal, repül, szívja magába a tavasz semmihez nem fogható leheletét. Ilyenkor érezzük igazán, de szép is élni! Minden időszakában az évnek szeretek kedvenc folyóm hátán lenni, de ilyenkor különös varázsa van! Ezerrel pulzálja felém a megújulást, az élet szeretetet és teljes lelki és fizikai megnyugvást, pihenést, kikapcsolódást gerjeszt, melyből szinte az egész hátralévő évben táplálkozhatom.

Mederközépen kezdem a horgászatot

Kíváncsiságom egyre jobban a mederben lapuló, és remélhetőleg éhes harcsák felé irányul. Citromsárga pálcám gyűrűin átfűzöm az előre megvarrt fonott előkét és az előke végén feszülő, erős kapocsba egy hasonló színű, már sokszor bizonyító fahalat akasztok. A horgokat még az este lecseréltem, csak a test maradt az eredeti, melyet korábbi harapások nyomai tarkítanak. Mennyi harcot vívtam már meg vele és még mindig itt van, még most is csatasorba áll. Bízom benne, hogy most sem hagy cserben és sikerül ráugrasztani egy-két bajszos útonállót. Mederközépen kezdem a horgászatot. Negyvengrammos ólommal nehezítem az előkét a fahal előtt egy méternyire. Így eresztem az alattam feszülő tizenkét méter mély víz legaljáig. Nagyon szép tiszta a folyó vize, közel egy méterig látom a csalit süllyedése közben. A víz hőfoka is tíz fok felett van bőven, és ez kellő reményt ad a kirándulás sikeréhez.

Nem lehetek túl gyors

A csali mozgását most a villanymotorom segítségével fogom generálni. Meg kell találnom a kellő sebességet, mely kapásra ingerelheti a mederben lapuló kedvenceimet. Nem lehetek túl gyors, mert akkor túlvereti magát az amúgy is intenzív mozgású csali, de ha túl lassan vontatom, akkor nincs kellő csalogató hatása, és nem fog érdeklődni senki utána. Ami még döntő lehet, hogy a vízoszlop mely tartományában kívánom járatni. Ilyen hideg víznél közvetlenül a meder felett tartom a legeredményesebbnek. De lehet, hogy a harcsák akár a felsőbb melegebb régiókban is tartózkodhatnak. Amennyiben az első elgondolás nem vezet eredményre, úgy majd átpásztázom a magasabb tartományokat is. Nincs kedvem kilométereket átfésülni, inkább egy már sokszor bevált szakaszt szeretnék többször végig horgászni.

Csak a fognyomok árulkodtak a támadóim kilétéről!

Ha esznek kedvenceim, akkor itt is lesz eredmény, ha pedig nem, akkor a térképről is lemehetünk, akkor sem lesz zsákmány. Idén már volt néhány kalandom, de sajnos csak a kapásokig jutottam el. Remélem ma hálásabb lesz hozzám a folyó. Eddig a gumihalat erőltettem, melyeket rendre megrágattam, de csak a fognyomok árulkodtak a támadóim kilétéről. Ez lesz az idei első wobbleres próbálkozásom. Meglátjuk! Párom egy napilapot forgat, miközben kényelmesen elnyújtózik a ladik aljában. Néhány érdekesebb cikket hangos olvasással oszt meg velem, egyelőre nem készül komolyabb bevetésre, inkább kivárja, hogy nálam lesz-e jelentkező. Én eközben próbálom eltalálni az optimális haladási sebességet és a megfelelő mélységi tartományt. Rita éppen felkacag egy furcsa hír olvasatán és már kezdi is hangosan ecsetelni a részleteket, mikor jól kivehető, egyértelmű kapást kapok.

Nem erőltetem a küzdelmet

A bevágással nem is késlekedek, a bot belefeszül az ellenállásba és az orsóm fékje is megnyekken. Párom azonnal felhagy az olvasással és a fényképezőgép után nyúl, hogy lencsevégre kaphassa a fárasztás legizgalmasabb pillanatait. Jókorákat lüktet a bot a kezemben, jobb harcsát sejtek a zsinór végén. Nem erőltetem a küzdelmet, inkább a biztonságra törekszem. Nem szeretném elveszteni ellenfelemet! Ha minden jól megy, akkor ez lesz az év első harcsa zsákmánya a számomra. Lassan érkezik alám a jó kondiban levő ragadozó, nem is várok az elemelésével, hiszen még közel 12 méter választ el attól, hogy megpillantsuk. Különösebb nehézséget nem okoz a kísérletem, szépen vízközé tudom kényszeríteni. Itt ugyan tombol egy picit, de talán már félvízen védekezik. Nagyokat bólogat a pálca, még testtel is követnem kell a mozdulatokat, nehogy túlfeszítsem a húrt, majd érzem, hogy hagyja magát újra feljebb emelni.

Biztos az akadás

Kihasználom a pillanatnyi bizonytalanságát és a felszínig emelem. Igen vastag, combos, tizenöt körüli ragadozó szorítja szája szegletében az ügyes kis műcsalimat. Biztos az akadás, így még arra is oda tudok figyelni, hogy minél szebb pozícióban tudjak a lencse elé kerülni. Megpaskolom széles homlokát, majd fogást keresek az alsó állán, és már emelem is magam elé az izmos halat. Ha már kéznél a gép, mindjárt pózolok is vele, majd megszabadítom a csalitól, és lemérem pontos súlyát. Tizennégy kilóig húzza mérleg nyelvét. Nem is kínozom tovább, átlendítem a csónakom peremén, kap egy puszit a homlokára és már fordul is a mélység felé. Igen! Ez nagyon szép jelenetsor volt! – nyugtázom magamban a sikeres kalandot. A nap hátralevő részét az eredeti terv szerint ezen a szakaszon erőltetjük, de több akciót nem sikerül kiimádkozni halainkból.

Hamarjában jön a félreérthetetlen, ránehezedős kapás

Másnap reggel nem kell keltegetni, már hajnalban rovom a folyamkilométereket egészen a tiszafüredi híd feletti csatorna bejáróig. Néhány éve itt sikerült becsapnom egy harmincon túli bajszost, bízom benne, hogy most is erre felé ólálkodik, de ha nem is ő, akkor néhány fajtársa csak vadászgat a környéken. A tegnapi siker ellenére mégis gumihalat kapcsolok, és vertikális, emelgetős horgászatba kezdek. Nem kell sokat dolgoznom, hamarjában jön a félreérthetetlen, ránehezedős kapás. Akasztok és fülig érő vigyorral pumpálom fel a mai első, öt feletti zsákmányomat. Mivel egyedül vagyok, egy, a parthoz kötött horgászt kérem meg, hogy kattintson néhányat halamra, majd azonnal szabadon eresztem. Ezzel okozok némi értetlenséget a kollégában, de nem akarok sokat magyarázkodni, megköszönöm a segítségét és tovább cserkelem a területet.

Működött mindkét kedvenc módszerem

Sajnos a hirtelen sikert nem követi további, pedig felváltva kelletem a gumi és a fa halacskákat, de nem sikerül több kapást kicsikarnom. Ennek ellenére nem vagyok elégedetlen! Csodálatos, verőfényes, langymeleg napokat tudhatok magam mögött, még az arcom is megpirult. Működött mindkét kedvenc módszerem, túl vagyok az év első harcsáin. Csak bízni tudok benne, hogy ebben az évben is sikerül jó néhány szépséges harcsával összeakaszkodnom.