Kullancsveszély!

A nyári vadászatainknak szinte állandó velejárója a kullancscsípés. Ennek ellenére erről az apró ízeltlábúról vajmi keveset tudunk, ráadásul az általa terjesztett betegségekről sok téves feltételezés került be a köztudatba. Túlzó aggodalomra semmi okunk nincs, de nem árt tisztában lenni néhány dologgal. A kullancsok világszerte 300 körüli betegséget terjesztenek, de csak töredékük veszélyes emberre. Hazánkban ezek közül csupán néhány fertőzés fordul elő nagyobb számban. A vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás kórokozója csak minden ezredik kullancsban lelhető fel, a Lyme-baktérium azonban ennél lényegesen gyakoribb, míg a TIBOLA kórokozóját 20 százalékban tudtuk kimutatni. Szerencsére azonban nem minden fertőzött kullancs csípése fertőz, és nem minden fertőzés jár klinikai következményekkel.

A statisztikák szerint átlagosan minden második kullancscsípésünket vesszük csak észre. Sokan hiszik, hogy a kullancs csak akkor távozik, ha mi szedjük ki a bőrből. Pedig a kullancs csak táplálkozni jár az emberbe és más gerincesekbe, nem kívánja ott leélni az életét. Mivel évente csupán egyszer vesz magához táplálékot, ez az étkezés elég soká tart, ezért szoktuk megtalálni őket. Léteznek tűszúrásnyi, csaknem átlátszó kullancsok, ezeket megszívott állapotukban is alig lehet észrevenni. Ezek a fiatal alakok azonban ritkábban fertőzöttek. A következő évben ezekből a piciny lárvákból gombostűfejnyi nimfák fejlődnek. Ezek is jól el tudnak bújni a hajlatokban, fülek mögött, hajas fejbőr határán. Felnőttekben leggyakrabban a térdhajlatban bújnak meg észrevétlenül. A Lyme-betegség terjesztéséért felelős kifejlett Ixodes ricinus hímje 3 mm, nősténye jóllakott állapotban 1 cm is lehet.

A kullancsok számát alapvetően befolyásolja az időjárás és a vadállomány nagysága. Minél több nagyvad van az erdeinkben, annál több kullanccsal kell számolnunk. A kisemlősök, mindenekelőtt a rágcsálók a kórokozók megőrzésében játszanak döntő szerepet. ők maguk nem betegszenek meg, de vérükben folyamatosan keringenek a kórokozók. Egyes madárfajok még azt is befolyásolják, hogy egy-egy területen milyen tünetekkel járó Lyme-betegség alakuljon ki. A fácánok például olyan Lyme-baktériumokat hordoznak, amelyek a késői bőrtünetek kialakulásáért felelősek, viszont megölik az idegrendszeri tüneteket okozó Lyme-baktériumokat.

A legritkább, de a legsúlyosabb kullancs által terjesztett fertőzés a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás (kullancsencephalitis). Korábban évente 3-400 esetet regisztráltak Magyarországon, de az utóbbi időben a számuk 50-80 közé esett vissza. A fertőzés főleg a nyugat-magyarországi területeken fordul elő, de gyakori Nógrádban, Hevesben és Borsodban is. Bár nálunk a vakcinák kiterjedt alkalmazása eredményeképpen az elmúlt években csökkent, a környező országok többségében emelkedett az esetek száma. A betegség a csípés után egyhetes lappangási idővel, lázzal indul. Ezt követően alakulnak ki az idegrendszeri tünetek. Eszméletlenség, bénulások léphetnek fel, melyek akár halálhoz is vezethetnek. A betegség megelőzésére elölt vírust tartalmazó, ún. aktív védőoltás áll rendelkezésre, amely ritkán lázat, gyakran az oltás helyén enyhe fájdalmat és bőrpírt okoz, de más mellékhatása nincs. Hátránya, hogy az első évben 3 injekciót, majd 3-5 évente egy-egy emlékeztető oltást kell beadni ahhoz, hogy a védettség tartós maradjon. Orvosi rendelvényre kétféle gyártmány kapható a patikákban: az FSME-Immun, és az újabban kifejlesztett Encepur. Mindkettőből létezik külön gyermekek számára ajánlott változat is. A védőoltás természetesen nem véd meg magától a kullancscsípéstől. Még orvosok is gyakran említenek – helytelenül – „kullancs elleni oltást”, de ilyen nem áll rendelkezésre. (Meglepő talán, de próbálkoznak olyan oltás kifejlesztésével is, amelyben a kullancs megtapadását segítő anyagok ellen fejlesztenek ki védettséget. Egyelőre azonban nem sok remény van arra, hogy a közeli jövőben emberi célra felhasználható, igazi kullancs elleni oltás kerüljön a gyógyszertárakba.

A másik, rendszeresen előforduló kullancs által terjesztett „kórság” a Lyme-betegség. Nevét egy amerikai kisvárosról kapta, ahol arthritis- (ízületi-gyulladás-) járványt észleltek. A járvány kivizsgálása során Allen Steere és munkacsoportja fedezte fel az új betegséget, 1975-ben. Mint kiderült, egyes bőrtüneteit már a századfordulón leírták Európában. Az idegrendszeri tüneteiről is jelent meg közlemény a 40-es években. Európában azonban nem volt senki, aki rájött volna, hogy a változatos tünetegyüttes egyetlen fertőzés következménye. Csak 1982-ben, Willy Burgdorfernek sikerült megtalálnia a kórokozót pedig addigra már igen sokan keresték… Közép-Európa a világ egyik legfertőzöttebb területe. Magyarországon évente kb. 10000 friss fertőzés fordulhat elő. A fertőzést kizárólag ixodes kullancsok terjesztik, szexuális úton, vagy vérátömlesztéssel nem vihető át másik emberre. A legelső tünete általában a csípés körül megjelenő, legalább 5 cm-esre megnövő, többnyire ovális alakú bőrpír (Lyme-folt). Lappangási ideje 1 naptól 3 hónapig terjed, leggyakrabban egy hét. Többnyire alig viszket, nem fájdalmas. Előfordul, hogy csak egy családtag, munkatárs vagy szomszéd kérdezi meg, hogy mi az a folt a hátunkon, lábunkon. A folt legalább egy hétig, néha azonban egy évig is látható, előbb-utóbb azonban magától elmúlik. A folt megszűnése nem okvetlenül jelenti a kórokozó pusztulását. Többnyire ovális alakú, a térdhajlatban, nyakon, hónaljban, lágyékhajlatban kezdetben csíkszerű. A folt szinte mindig a csípés helyén alakul ki, de előfordul többszörös elváltozás. A folt megjelenése eldönti a diagnózist. Tapasztalt szakember számára felismerése általában nem okoz gondot. Az esetek egy részében a fertőzés kezelés nélkül is megszűnik. Más részében azonban újabb tünetek jelentkeznek. Ezek sorában a legritkább a szívizomgyulladás, ami rendszerint ritmuszavart okoz. Ez lehet életveszélyes, de többnyire magától megszűnik, még akkor is, ha a fertőzés fennmarad. Gyakran okoz idegrendszeri elváltozásokat is. A Lyme-betegségben is előfordul agyvelő- és agyhártyagyulladás. Ellentétben a vírusos formákkal, ez alig jár klinikai tünetekkel. Fejfájás, rossz közérzet itt is előfordul, de eszméletzavar sohasem. Lassú elbutulás, kóros feledékenység inkább jellemző. Kellemetlen tünetként jelentkezhet arcidegbénulás, amikor a beteg arra ébred, hogy arca elferdül, és a reggeli folyadék kicsordul a szájából. Bár a tünet ijesztő, a gyógyulás még kezeletlen vagy rosszul kezelt esetekben is többnyire teljes. Ízületi és izomfájdalom gyakori kísérője a fertőzésnek. Bármilyen ízület gyulladása kialakulhat, de rendszerint csak 1-2, leggyakrabban a térdízület betegszik meg. A jelentős fokú ízületi duzzanat mellett viszonylag csekély fájdalom a jellemző. A betegség hullámzó, tünetmentes és panaszos időszakok váltják egymást.

Négy antibiotikumcsalád használható a fertőzés gyógyítására. Ezek a penicillinek (leggyakrabban amoxicillin), a tetracyclinek (közülük kizárólag a doxycyclin), a cephalosporinok (csak néhány vegyület használható) és – amennyiben az előzőekre allergiás reakció mutatkozik, a makrolidok (leghatékonyabb az azithromycin, ugyanakkor a család néhány tagja klinikailag hatástalan).

Amennyiben az édesanya Lyme-betegségben szenved, a magzat is megfertőződhet. Éppen ezért, a kismamák ellátása specialista feladata. Megfelelő kezelés esetén a magzat nincs veszélyben. Kezeletlen esetekben azonban magzati elhalás, halvaszülés, koraszülés előfordul.

Kevésbé, vagy szinte egyáltalán nem ismert betegség a TIBOLA, mely tulajdonképpen egy mozaikszó, a kullancs által terjesztett nyirokcsomó-duzzanatot (Tick-Borne LymphAdenopathy) jelöli. A betegség klinikai tüneteit én írtam le, kórokozóját (Rickettsia slovaca) Didier Raoult találta meg. A fertőzés főleg gyermekeket érint. A hajas fejbőrben találják meg a lencsényi vagy még annál is nagyobb kullancsot (Dermacentor marginatus). Ezt követően a csípés helye megduzzad, esetleg váladékozik, a tarkótáji vagy nyaki nyirokcsomók akár diónyira duzzadhatnak. A fertőzés jóindulatú, ritkán okoz lázat, még ritkábban egyéb tüneteket (fáradékonyság, izom- és ízületi fájdalom, fejfájás). Többnyire kezelés nélkül is meggyógyul, a súlyosabb esetekben egyes antibiotikumokkal lerövidíthető a folyamat, ami kezeletlen esetekben akár egy évig is eltarthat.

Hogyan előzhető meg a kullancscsípés?

Ha az erdőn-mezőn hosszúnadrágot viselünk, máris egy lépést tettünk afelé, hogy elkerüljük a kullancsok csípését. Még jobb, ha nadrág szárát begyűrjük a zokni alá, a bakancsba vagy a gumicsizmába. Az amerikaiak még széles ragasztócsíkkal is leragasztják ezt a behatolási kaput. A kullancs lentről mászik fölfelé, és minél hosszabb utat kénytelen megtenni szabad bőrfelületig, annál valószínűbb, hogy lepotyog. Hasonló okból a trikót is tűrjük be a nadrágunkba. A napsütésnek kitett, szabadon hagyott bőrfelületeket a kullancs kerüli.

A piacon kapható kullancsriasztók csaknem mindegyike diethyl-toluamidot (DEET) tartalmaz. Ez hatékony szer a kullancsok távoltartására, de csak a 30% feletti koncentráció tekinthető hatásosnak. Ebben a koncentrációban azonban a szer jelentős mennyisége a bőrről felszívódik, és enyhébb-súlyosabb általános tüneteket okozhat: fejfájás, szédülés, hányinger, de leírtak epilepsziás görcsöket is. Emiatt az elmúlt években a töményebb termékeket fokozatosan kivonták a forgalomból, így kerültek forgalomba az 1-2 óráig ható szerek, amelyek a gyakorlatban használhatatlanok. A kullancsriasztó szerek közül éppen ezért lehetőleg csak olyat vásároljunk, amire a gyártó legalább 6-8 órás hatékonyságot szavatol.

A hiedelmekkel ellentétben nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a B-vitamin szedésével megelőzhető lenne a kullancscsípés. Van, aki a fokhagymára, mások a fűszeres ételekre esküsznek. Nem zárható ki, hogy ezek némelyike valóban használ, de a bizonyítás egyelőre még várat magára. Természetesen minél rövidebb ideig van a kullancs a bőrben, annál kisebb a fertőzés kockázata. A kullancs eltávolításakor is fertőzhetjük magunkat, amikor összenyomjuk a kullancs testét. Ne kenegessük, ne tekergessük, ne dörzsöljük, ne akarjuk megfojtani! A feji végéhez, tehát a bőrhöz közel fogjuk meg csipesszel az élősködőt úgy, hogy a potrohát ne nyomjuk össze, mert ebben tanyázik a Lyme-baktérium. Ne használjunk krémeket, olajat, zsírt, kölnit és ne tekergessük a kullancsot. Hagyjunk viszont fél percet, miután megfogtuk a bőrhöz közel, és lassan húzni kezdtük, hogy a parazita maga eressze el a bőrünket, így nem kell attól tartani, hogy beszakad a szájszerve. Tehát lassan, hogy a bőrünkön kis sátor keletkezzen, úgy húzzuk ki, ne akarjuk kitépni.

Egyébiránt semmiféle problémát nem jelent, ha beszakad a kullancs szájszerve (nem a feje, mint azt tévesen mondani szokták), amely leginkább egy háromlábú székhez hasonlóan szétterpesztett állapotban van rögzítve a bőrben.

A gyógyszertárakban kapható kullancskiszedő csipesz megkönnyíti az eltávolítást. Kapható egy magyar találmány, a kullancskiszedő kanál is. Ez azonban csak az egyébként könnyen eltávolítható kifejlett kullancsok kiszedésére alkalmas.

A kullancscsípést követően teljesen fölösleges orvoshoz mennünk, viszont őrizzük meg a parazitát, írjük fel a csípés dátumát és helyét. Tanácsos azonban orvoshoz fordulni, ha a csípést követően láz, szédülés, fejfájás, izomfájdalom mutatkozik, vagy a csípés helyén fokozatosan növekvő, legalább 5 cm-es folt jelenik meg.