Szent György hava

Áprilisban már zöldell az erdő, életre kel a határ. A vaddisznótúrások jelzik, hogy fehérjeigényüket kielégítendő a sertevad próbálja összeszedni az áttelelt talajlakó férgeket, pajorokat, csigákat, de a mezeipocok-fészkek sincsenek biztonságban. A kocák jórészt túl vannak a malacozáson, már csak néhány késő ivarzó kocasüldő építi a malacozó vackot. A szórók üzemeltetése most is fontos feladat. A szórókra járó koca biztosabban tudja felnevelni malacait, kisebb kárt okoznak a mezőgazdaságban és a szóróknál elhelyezett magaslesekről jól fel tudjuk mérni állományunkat.

A csülkös vad már bőséges, tápanyagban dús, friss zöld táplálékot talál. Kiegészítő takarmányozásra már nincs szükség, legfeljebb csak rostos takarmány adására. A nagyvad ilyenkor már a friss növényzetet, természetes táplálékot keresi.

A fácán és fogoly még igényelheti az etetők feltöltését, hiszen a gyommagvak még ne értek be, a rovarfauna még alig ébredezik.

Ez a hónap a tavaszi vadföldmunkák csúcsideje.

Hó elején a vadmegfigyelés, majd később a vadászat fő tárgya az őzbak. Tizenötödikén kezdődött a bakvadászat. Azok a bakok, melyek ekkorra már letisztították agancsukat, „benne vannak a korban”. A vedlés is jó támpontot ad a kor megállapítására. Az öregek előbb, a fiatalabbak később vedlenek. Az őzbakok egyedi megfigyelése nélkül nincs igazán eredményes vadászat. A felkészülés másik fontos feladata a vadászat feltételeinek megteremtése. A terület nyugalmának biztosítása, a cserkelő utak tisztítása, a magaslesek karbantartása, a barkácsoló kocsik megfelelő műszaki állapotba hozása. Nem utolsó feladat, hogy szükség esetén megfelelően képzett és nagy gyakorlati ismeretekkel rendelkező kísérőről tudjunk gondoskodni. Tekintettel arra, hogy még nincs túl nagy takarás, az erdő cserjeszintje még engedi látni lakóit. A vadásztatás során jegyezzük meg a későbbi elejtésre szánt selejt bakok tartózkodási helyét, mozgási szokásait is.

A pézsmák még mindig aktívan mutogatják magukat, folyik a párzás. Esti és hajnali vízparti leseink eredményesek lehetnek, csak gondoskodjunk valamilyen eszközről, egy-egy hosszú botról, amivel a csatornapartról benyúlunk a meglőtt állatért. Nézzünk körül a lakottnak ismert rókavárak környékén, hátha látunk valamilyen árulkodó jelet. Ha valóban lakott a kotorék, akkor füleljünk, mi hallatszik a föld alól. Ilyenkor születnek a kis rókák, nyivákolásuk elárulja őket, ha csendben hallgatózunk.

A korai berregésből már a hónap végén születhetnek az első muflonbárányok és nyúlfiakat is látunk, ha szerencsénk van.

A fiatal dámbikák még ilyenkor is hullajthatják az agancsukat, egy-két „kanalas” ez idő tájt szabadul meg tavalyi fejdíszétől.

Már minden vadászható madarunk – némelyik szó szerint – „fülig szerelmesen udvarol”. Az április a fácán és fogoly dürgésének, fészkelésének ideje. A fácánkakasok „füle” harciasan meredezik, dürgő-foltjuk vérrel telítődve yöröslik fejük két oldalán. Ilyenkor elsősorban az őszi gabonatáblák és lucernák szélein, valamint az árokpartokon találkozhatunk velük. Szerencsésebb, ha nagyobb számban a gabonatáblákat választják, hiszen az aratásra a csibék már repülősek lesznek. A lucernában kikelő csibékben a kaszálás viszont óriási károkat okozhat. Sajnos az árokpartokon, nádasok szélén fészkelő madarak sincsenek biztonságban, hiszen minden erőfeszítésünk ellenére minden évben újra és újra felgyújtják, számottevő kárt okozva a vadállományban, de a természetvédelem alatt álló növény- és állatvilágban is.

Tovább tart a mezőgazdaságban a gyomok, a rovarkártevők és a gombák elleni növényvédelem. Különösen a repülőgépes permetezés esetén nincs esélye a vadnak menekülésre. Sajnos, ezáltal tovább csökken a szaporulat.

Az enyhe esős időszakokat követően tömegesen látni a határban éti csigát gyűjtő embereket. Sajnos ilyenkor nemcsak a csiga, hanem sok vadmadár tojása is a kosarakba kerül.