120 méter? Könnyedén elérhető!

Daiwa Emblem bot és Emblem Pro orsó tesztje

Az idei szezon első megmérettetésének helyszíne a Harsányi horgásztó volt, ahol az eredményes horgászathoz elég távol, 120 méterre kellett horgászni. Ezért választottam társul a Daiwa Emblem családot. A sors hamarosan úgy hozta, hogy egy baráti meghívásnak eleget téve egy teljesen más adottságokkal rendelkező vízen is próbára tehettem ugyanezt a felszerelést, ahol viszont közelre, 60-70 méterre kellett csak pecázni.

A Harsányi tóhoz sok szép emlék és eredményes verseny fűz, ezért már nagyon vártam az újbóli találkozást. A tógazdától többször is érdeklődtem a tóval kapcsolatban, és web kamerán is megnéztem a vizet. Jólesett látni a vízparton ülő horgászokat, még ha csak virtuálisan is. A kedvezőtlen időjárás miatt féltem attól, hogy halfogás tekintetében nem fogadnak kegyükbe az égiek, de ezt az érzést hamar felülírta a “végre a vízparton lehetek” gondolat.

Csak délután sikerült megérkeznünk a vízpartra, és a kipakolás lassan, döcögősen ment. Egyszerűen jólesett lézengeni, a vizet kémlelni. Láttam néhány ugrást, ami bíztató volt. A tónak az első, sekélyebb részén táboroztunk le, aminek egy kellemes tavaszi napsütéses időben nagyon örültem volna. Viszont minket az egész túra alatt erős, olykor viharossá fokozódó szél és nagyon hideg időjárás kísért végig. A hűvös szél a sekélyebb vizet teljesen átforgatta és még jobban visszahűtötte.

Felszerelés választás

A választott pálca…

A pontyozó botokról sok horgásszal, baráttal, vízparton megismert sporttárssal beszélgettem korábban. Szinte mindig előjött az univerzális bot témája. Lássuk be, teljesen univerzális bot nincs! De amikor megpróbálták megfogalmazni mit is értenek ez alatt, a végére mindig arra jutottak, hogy egy kellően lágy bot, mellyel élvezetes a fárasztás, de emellett van benne tartalék a nagyobb dobásokhoz és a kapitális halakhoz is. Ezért választottam a Daiwa Emblem 13 lábas, azaz 3.9 méteres modelljei közül a 3 librásat tesztalanynak. Kézbe véve látható a bottest kialakításán, hogy az orsótartótól előre haladva a bot kb. kétharmadáig szépen fokozatosan, míg az első egyharmadon, azaz a spiccrésznél szemmel láthatóan intenzívebben karcsúsodik. Ennek a jelentősége abban rejlik, hogy az első egyharmad a kisebb halaknál is finoman lereagálja a halak kirohanásait, ezzel csökkenti a halvesztés lehetőségét. De egy kapitális példány fogásakor is van benne elég erő, hiszen a botnak a második kétharmada fokozatosan felkeményedve biztosítja azt a tartalékot, mellyel könnyedén irányítható a hal.

Ehhez a bothoz a Daiwa Emblem Pro orsót társítottam, melyet többek között a nagy dobátmérő és a 122 centiméteres zsinórbehúzás tesz ideálissá a távoli horgászathoz. Dobáskor a rotor megfelelő pozícióba állítását a “self centering” rendszer egyszerűsíti le. A ház alján található gomb megnyomása után a végszerelék súlya a rotort pont dobópozícióba állítja, mely egy kényszerváltós orsónál igazán hasznos dolog. A zsinór dob alá kerülését egy felettébb érdekes technikai megoldással oldották meg a Daiwa mérnökei. A rotor száraiban található egy fém alkatrész, melyet egy finom rugó a gumírozott peremű dobnak feszít. A folytonos mechanikai súrlódás rontaná az orsó könnyed futását. Ezért, amikor az orsó hajtókarját elkezdjük tekerni – vagyis növeljük a rotor forgási sebességét -, akkor az itt fellépő erőhatások következtében ez az alkatrész szépen eltávolodik a dobtól. Belesimul a rotorba, az erre kialakított helyre. Vagyis amikor a rotor mozgásban van, nem érintkezik a dobbal, csak akkor, amikor az lelassul, vagy megáll. A zsinór ilyenkor szokott a dob alá kerülni, ami ennek a rendszernek köszönhetően nem lehetséges.

A harsányi kezdet – végre vízparton!

A korai időpont miatt úgy gondoltam, hogy nem kell még annyira bent keresnem a halakat, de abba a hibába sem akartam esni, hogy nagyon rövid távot horgászok. Ezért egy köztes megoldást választottam. A parton egymástól 10 m-re két ágast szúrtam le. Egyikre az etetésre használt Daiwa Emblem Spod bot zsinórját rögzítettem, majd ezek segítségével kimértem 120 métert, és zsinórjelölő filccel megjelöltem. A zsinór megjelölése nem csak a bója lerakásakor, hanem az etetőrakétás (spomb) etetésnél is hasznos volt, hiszen ez jelölte a bója pontos távolságát.

A vízbe helyezett bója körül feltérképeztem a medret, hogy nádtorzsás részt, vagy bármilyen akadót, törést találok-e. Bár ismerem a vizet, erre mindig szentelek egy kis időt. A meder elég egyenletes a tavon, így nem ért meglepetésként, hogy nem találtam törést, de akadót, torzsás részt sem.

Jöhettek a próbadobások, hogy a táv megfelelő-e. A bot progresszív akciójának köszönhetően a 120 méterre lerakott bóját könnyedén

Nem kellett sokat várni az első kapásra

meg tudtam dobni 90 grammos ólommal, 1 szem 20 mm-es bojlival csalizva. Mire mindezzel végeztem, beesteledett. Csónakból kicsit megetettem a bóját és vártam a kapást. Az első éjszaka eseménytelenül telt, így reggel kipihenten vághattam neki egy új napnak. Újradobáltam, majd ismét etettem egy keveset csónakból és nekiálltam a parittyás anyag bekeverésének. Harsányban nagy jelentősége van a folyamatos etetésnek. A halak már megszokták a becsapódó gombócokat. Valószínűleg már társíthatták a becsapódó gombóc hangjához a táplálék vízbe kerülését, így ez vonzó számukra. Másrészt aprómagot és kukoricát csak így lehet bejuttatni, mert a tó szabályzata a szemes takarmány csónakból történő etetését nem engedélyezi. A parittyázáshoz 4,5 librás Spod botot használtam ugyancsak az Emblem családból, mellyel nem volt nehéz feladat a 120 méterre lévő bója megetetése. A halak aktivitásából látszott, hogy a frontos, erőteljes szeles idő nem kedvez a halfogásnak. Keményen meg kellett dolgozni minden halért! Az, hogy nehéz volt kapásra bírni a halakat, kísérletezgetésre adott okot. A csónakból történő etetést már el is hagytam, csak parittyával etettem. A végszerelékre egy 80 grammos pasztaólmot tettem és a saját fűszeres oldódó bojlimhoz harmonizáló pasztát gyúrtam rá. Ezzel a végszerelékkel is elértem a bóját, elég erőteljes oldalszélben. A változtatás egy újabb pikkelyest hozott. A vizet kémlelve nagyon kevés halmozgást lehetett látni a tavon, azok is a bóján túl 10-15 méterre voltak. Jött az újabb megoldandó feladat! Pasztaólom le, egy szimpla 90 grammos dobóólom fel, próbáljuk kicsit bentebb. A partról nehéz megsaccolni a távot, még úgy is, hogy a 120 méterre lévő bójához tudtam viszonyítani. De sikerült a 3 lbs bottal minimum 10 méterrel túldobni a bójával jelölt helyen, ami egy ilyen tesztgörbéjű bottal nem rossz teljesítmény. Szerencsére a halak ismét értékelték fáradozásaimat.

Második próba – közelebb a parthoz

A felszerelés próbatételei egy újabb helyszínen folytatódtak, ahová baráti invitálásra érkeztem. Itt nem kellett túl messzire horgászni, csak kb. 70 méterre, pontosan egy akadó sor elé. Ebből kifolyólag kapáskor muszáj volt gyorsan reagálni, és rögtön erőteljesen kifordítani az akadóból a halat. Ekkor volt igazán érezhető a progresszív akció, hiszen hirtelen, nagy terhelésnek volt kitéve a bot. A megakasztott hal rögtön az akadó felé vette az irányt. Az orsó dobját megfogva, zsinórt nem engedve a halnak, csak a bot rugalmasságát kihasználva kellett megfordítani és a part felé irányítani. A bot ebben a helyzetben is jól vizsgázott! Ezen a terepen rengeteg halat sikerült fogni, mindössze csak egyet veszítettem, azt is azért, mert az erőltetés alatt kiakadt a szájából a horog.

A vizsga eredménye

A botot és az orsót is lehetőségem nyílt különböző körülmények között kipróbálni, így teljesebb képet kaptam, remélem, ezt át is tudtam adni az Olvasóknak. A Daiwa Emblem 3,90 m 3lbs bot és az Emblem Pro orsó összeállítással sikeresen helyt tudtam állni olyan vízen, ahol távoli dobások szükségesek ahhoz, hogy eredményes lehessek. 120 méter könnyedén elérhető, de ha szükséges, 130 méternél messzebb is lehet vele horgászni. Természetesen ez függ a dobótechnikától is, de a felszerelésben benne van ez a teljesítmény. Az orsó nagy dobátmérője és a 122 cm zsinórbehúzása ideális távoli pecához. A precíziós fék pedig tökéletesen adagolja a zsinórt a fárasztás alatt. Ha kell, a bot hihetetlen erőtartalékokat tud mozgósítani, közvetlenül az akadó előtti horgászatnál is tökéletesen helyt állt. Az orsó ebben az erőltetett helyzetben is kifogástalanul végezte a feladatát. Nyugodt szívvel merem bárkinek ajánlani ezt a felszerelést.

Fényképek: Batta László, Halász Béla, Halász Attila