Szükséges-e a horgászvizsga?
Magyarországon a horgászat egyik előfeltétele a horgászvizsga, amely a 14 év fölöttiek számára kötelező!
Vizsgát korábban a kormányhivatalok halgazdálkodási osztályán, továbbá egyes horgászegyesületeknél, horgászszövetségeknél, esetleg halgazdálkodó szervezeteknél lehetett letenni. Volt, ahol lelkiismeretesen történt a felkészítés és a vizsgáztatás, de akadt köztük olyan is, amely rendkívül alacsony színvonalú volt.
Ezt a rossz gyakorlatot számolta fel és tette egységessé, minden pontjában ellenőrizhetővé az új halgazdálkodási és halvédelmi törvény, amely a vizsgáztatási jogot szigorú feltételekhez kötötte. Megfelelő helyiséget, képzett személyzetet, működési szabályzatot és pontos adminisztrációt kell hozzá biztosítani. Kisszámú vizsgázó esetén a 3500 Ft-os vizsgadíjakból visszamaradó 1500 Ft nem fedezi a ráfordítás költségeit, tehát a vizsgáztatás ráfizetéses. Tagadhatatlan azonban, hogy a horgászvizsga a korábbi gyakorlattal szemben egységessé és magas követelményszintűvé vált.
Kérdés viszont, különösen most, amikor a horgászlétszám csökken, hogy múlhatatlanul szükség van-e rá?
Néhány éve még 350.000 horgászról beszéltünk, tavaly viszont már csak 251.000 fő váltott állami horgászjegyet. Saját gyakorlatunkból is tudjuk, hogy a horgászvizsgára jelentkezők száma csökken, és egyre kevesebb fiatal érdeklődik a horgászat iránt. Okos dolog-e ilyenkor falat emelni a horgászni vágyó emberek elé, ahelyett, hogy tárt karokkal igyekeznénk őket a vízpartra csábítani.
Nem könnyű megválni a berögzült szokásoktól, de azért vizsgáljuk meg: tényleg ugyanúgy kell a vizsga a horgászathoz, mint a vadászathoz? Mi úgy gondoljuk, hogy nem, hiszen a horog nem fegyver, a horgászat inkább az ökoturizmussal rokon. Ezt a vizsgapártiak sem tagadják, de úgy vélik, alapos halismeret nélkül a horgászok veszélyt jelentenének a halainkra. Szerintünk azonban egy minimális ismeretekkel rendelkező horgász semmivel se veszélyezteti jobban természetet, mint egy mezei virágokat szedő turista. Utóbbinak is számolnia kell a következményekkel, ha védett növényt tép le, mert a törvény nem ismerése nem mentség, de nincs vizsgára kötelezve.
A szabályok betartásához valóban minden horgásznak ismernie kell a leggyakoribb fajokat!
De ezek az alapok egy kisokos füzetből pár óra alatt elsajátíthatók, fölösleges hozzá a vizsga. A szabályok ismerete elemi érdeke a horgásznak, de ugyanúgy a halállományért felelős halgazdálkodónak is, ezért gondoskodnia kell róla, hogy a vízpartra érkező vendég minden szükséges felvilágosítást automatikusan és ismétlődően megkapjon. Meggyőződésünk, hogy rendszeres tájékoztatással többet lehet elérni, mint egy horgászvizsgával. A vizsgaanyag jelentős része ugyanis egy idő után feledésbe merül, míg a visszatérő tájékoztatás újra és újra felidézi a korábban megszerzett tudást is.
A csökkenő horgászlétszám ismeretében úgy látjuk, radikális lépésre van szükség. Megfelelő engedélyek birtokában vizsga nélkül is lehetővé kell tenni a horgászatot. Ezzel megnő az egyén felelőssége, mert maga döntheti el, rendelkezik-e kellő ismeretekkel a horgászathoz. Túl nagy a hibás döntés kockázata, jöhetne erre az ellenvetés. De mihez képest? A közúton történő kerékpározás lényegesen nagyobb veszélyeket rejt magában, mégis egyéni döntés kérdése. Ráadásul szinte minden új horgászt egy-egy tapasztaltabb sporttárs vezet be a horgászat rejtelmeibe, tehát nincs is magára hagyva. Továbbá az sem mellékes, hogy a szabályszegéseknek csupán elhanyagolhatóan kis hányada ered az ismeretek hiányából, túlnyomó részük jellembeli gyengeségre vezethető vissza.
Az a véleményünk tehát, hogy a jövő horgászatát vizsga helyett a leendő horgászok felelősségtudatára és a halgazdálkodók tájékoztatótevékenységére kell alapozni
Előbbiektől felelősségteljes ismeretszerzést, utóbbiaktól széleskörű és rendszeres tájékoztatást kell megkövetelni. Mindkét felet jól szolgálná a területi engedélynek egy kibővített, színes változata, amelyben a legfontosabb információk is helyet kapnának, de kiegészítésként számos más lehetőség is igénybe vehető, pl. reklámfüzetek, szórólapok, hirdetőtáblák, internetes felületek. A legfogékonyabbak persze a legifjabbak, ezért társaságunk immár harmadik éve szervezi a Pecasuli programot, amelyben több ezer gyermeket igyekszik természet- és halbarát horgásszá nevelni. Nekik már nem fog gondot okozni a horgásszá válás.
(forrás: http://sporthorgasz.eu )
