Februári “keszegezés” a Kis-Tiszán – Soha rosszabb év kezdetet!

A szokásosnál enyhébb a telünk idén, és a jó idő lehetőséget ad arra, hogy hódolhassunk kedvenc időtöltésünknek, a horgászatnak!

Az alábbiakban horgásztársaink meglepetésekkel teli Tisza-tavi horgászatuk történetét osztják meg velünk.

Szerda reggel van és már telefonál is Attila barátom. Menne horgászni a hétvégén és faggat, hogy nekem melyik nap lenne a jó. Meglepődtem a kérdésen. Nem azért, mert nem szoktunk együtt horgászni, hanem mert zavaros a Tisza. Hamar kiderül, hogy nem a pergető motyókat kell az autóba bepakolni, hiszen Ati keszegezni szeretne menni a Kis-Tiszára!

Szombatra jó időt mondanak, irány csontit, pinkit szerezni! Teljesen bezsongva vártuk a szombat hajnalt. 4:15-kor már a megbeszélt találka helyen voltunk, hamar kiderült, hogy mindketten alig tudtunk aludni, annyira vártuk az óra csörgését. Az úton végig nagy köd volt. 6:00-kor már a Poroszlói horgászbolt előtt voltunk. Bementünk útbaigazítást kérni, merre keressük a keszegeket.

A megmaradt üres helyek közül erre esett a választásunk! /Érdemes jó korán elindulni, hogy legyen hova “leülni”/

Elkezdtünk a kocsiból lepakolni a partra, én rakós bottal, Ati pedig picker bottal szeretné üldözőbe venni a keszegeket.

Ez lenne a jó idő??? / -3 C/

Én még csak szöszmötöltem a rakóval, Ati pedig már halat fáraszt a jégtáblák között 15 perccel az első bedobása után.

A megakasztás után egyből mondta, hogy nem keszeg. Meglepődtünk, de örültünk nagyon a váratlan látogatónak! A Meglepetés pontyunk a keszegeknek szánt szereléken két szem csontira csábult el. Jól kezdődik a napunk, a picker végszerelék hamar repül vissza a vízbe. Rakóra kupakkal betettem az alapozás gyanánt egy kevés etetőanyagot. Vártam, vártam és vártam… de nem volt kapásom. Atinak 5-6 méterrel beljebb a pickeren folyamatosan jelentkeztek a kárászok, törpeharcsák. Hamar kiderült, hogy ez itt ma nem a rakó napja, így előkerült a matchbot. A benti távon több mint egy méterrel volt mélyebb a víz. Elő a csúzli és már repültek is a gombócok. Új hely,új remény…

Meg is van a hal, de ez sem keszeg.

Na erre már tényleg nem számítottunk!

Míg Ati világosabb, én sötétebb színű “kajával” próbálkoztam. Most nem fedeztünk fel különbséget a kettő között.

A napsütés kiolvasztotta a megfagyott iszapos talajt, kezdődhetett a dagonya!

Mivel a Tisza-tó le van engedve a téli víz szintjére, így van szerencsénk a meder szélén horgászni, hiszen nyáron ez meghorgászhatatlan partról az áthatolhatatlan nádas és a magasabb vízszint miatt. Most viszont a visszahúzódott víz helyén mindenhol horgászok vannak!

Attila megint pontyot fáraszt. Magasra kell emelni a botot, mert a “törés” felénk lévő oldala tele van akadóval, és sok halat vesztettünk el, mert egyből be úsznak az ágak közzé.

Kis ponty /Team 🙂 /

Nekem is meg van a második ponty.

Szép kárász az akadóból.

Ezért kell sietni! Mi körülbelül a szakasz közepén horgászhattunk,de ameddig a szem el látott,mindkét irányba autók álltak.Érdekesre sikerült ez a februári “keszegezés” ,keszeget nem tudtunk fogni,de kárpótoltak a pontyok. A nap végére meg tudtuk hova kell leülni, ha keszegezni szeretnénk, a közeljövőben biztos megpróbáljuk megint. Jó napot zártunk, gyönyörű szép,egészséges halakat fogtunk, de a Tisza-tó és környéke nem csak a halak miatt csodálatos, hanem az egésznek van egy olyan varázsa,egyedül álló élővilága, ami rabul ejti az embert és minden egyes alkalommal várja, hogy újra elutazzon oda kirándulni, kikapcsolódni,feltöltődni! Soha rosszabb év kezdetet!